A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-02-01 / 2. szám

X

szalmakazlak is. A lőcsfalvi pap nyitott ablak mellett aludt, mert meleg éjszakák köszöntöttek be. Lassan megszokta a falu éjszakai zörejeit, a toronyóra ütését, kutyaugatást, bagolyhuhogást. Csak a szokatlan zajok riasztották fel álmából. Ilyen szokatlan zaj volt az első tűzeset. Kigyúlt az apátsági majorban egy szalmakazal. De mire el tudták volna oltani, sőt, sok ember mire oda tudott volna futni kíváncsisága kielégítésére, már csak egy pernye halmot bámulhatott... Füst, lángok s volt kazal, nincs kazal.

A nyomozás eredménye: valaki felgyújtotta. Hogy mennyire igaz volt a nyomozás eredménye, a közeljövő mutatta meg. A szalma- kazal- és szénaboglya tüzek sorozata következett egy darabig. Aztán ritkább lett, végül megszűnt. Vagy azért, mert a gyújtogató nem talált már olyan könnyen felgyújtani valót, vagy azért, mert az őrködő emberek, a kazlak tövébe kötött kutyák, mind nehezebbé tették a gyújtogatás létrejöhetőségét.

A csendőrség széleskörű nyomozást indított a gyújtogató kéz- rekerítésére, de már az ősz közeledett és már a saijú-széna boglyái kezdtek emelkedni, de a gyújtogató még nem került bele a hálóba.

M

ost került bele a lőcsfalvi pap a dologba. Egészen véletlenül. Egy estefelé Padárról sétált haza elmélkedve. Néha botjával nagyokat suhintott és a pipájából is sűrű füstkarikák gomolyogtak. Mind a két tevékenység a feje körül zúgó szúnyog-had elűzésére irányult. Az út az erdőszélen vezetett, a szőlődombok alján. Az egyik kanyarban majdnem egymásba futottak a pap és Suták Jóska. A legény kezében egy hosszúcsőrű pléhkanna volt, amilyent a gépészek használnak a cséplőgép körül.

— Hová, hová, Jóska fiam? — szólt rá a pap.

De válasz helyett a legény a bokorba dobta a kannát, futásnak eredt s úgy eltűnt a sűrűben, mint egy megriasztott vad.

A lőcsfalvi pap kíváncsi természete nem hagyta ennyiben a dolgot. Az eldobott kanna irányába indult és botjával most a szúnyogok helyett a bokrot veregette, majd botja végével ki akarta emelni, de a kanna tele lehetett valamivel, mert nehéz volt. így hát kénytelen volt utána menni. Tele is volt az, igazi benzinnel. A pap szétnézett. Az erdőszéltől vagy két kőhajításnyira ott gömbölyödött, Zöld Marci padári gazda hajléka végén a szénaboglya. A pap esze rögtön váltott. Mert érdekes volt, hogy a tűzesetek áldozata mindig kazal vagy boglya volt. Sem ház, sem istálló, sem más éghető tömeg, csupa boglya és kazal... Úgy látszik, a gyújtogató erre specializálta magát — huncutko72