A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
569 A MAI JUGOSZLÁVIÁBAN hat szövetséges köztársaságban öt nemzetiség él. A nagyobb vallási közösségek száma három. Katolikusok vannak Horvátországban, aztán a szlovének és magyarok között nagyobb tömegben. Kevesebben Szerbiában és Bosznia-Hercegovina egy részén. Ortodoxok vannak Szerbiában, Montenegróban, Macedóniában, Bosznia-Hercegovinában és Horvátország egyes vidékein. Muzulmánok Bosznia-Hercegovinában, Macedóniában és Szerbia egyes részein. A katolikusok száma 6 millió 900 ezer (az ország 20 millió 500 ezer lakosából). Több a szerzetes (2817), és az apáca, mint a háború előtt. A világi papok lassan meghaladják a két világháború közti létszámukat (3000 volt 1977-ben). Két katolikus lapjuk Glas Koncila (100 ezer példány) és Druzina (120 ezer). ___________________ pen csak azért kifogásolja az interjút, mert a Szövetség jóhírnevét félti. A püspök felfüggesztéssel sújtotta a Szövetség minden pap-teológusát, és klérusának megtiltotta, hogy akár templomi szertartásokra, akár előadások tartására hívják meg őket. A hívek - minden vitától eltekintve - a katolikus élet elszigeteltségéből való kiemelkedést váiják a Szövetség tagjaitól. A papok tartózkodóan viselkednek, mert a régi kripto- kommunista papi csoportosulásokra emlékeztetik őket. A püspökök nem a- karnak nyíltan szembeszállni velük, az ország tekintélyesebb teológusaival. Lukátsi Vilma KARÁCSONYORSZÁG Valahonnan a német erdők tájáról származik a karácsony fenyőünnepe. Való igaz, hogy annyi karácsonyi hangulatelemet egy nép sem gyűjtött és terjesztett el a világon, mint ők. Megörültem hát, amikor karácsonyi meghívást kaptam a Scwartzwald tövéből. Most meglátom, milyenek valóságban a képeslapok... Itthon nedves szürkeség oltotta ki a színeket, az osztrák hegyek azonban hóval csipkézték a látóhatárt. Amint vonatunk beljebb fúrta magát a koradélután fehéres ködébe, egyre-másra gyúltak ki erdei fenyőfák fényei városkák terein, hegy tetején, völgy ölében. Hogy túl mélyre ne csalogasson a hangulat, vendéglátómat idéztem magam elé. Amikor megismertem, lángban állt a félvilág, ő kórházban dolgozott és tengernyi baj között menekítette az elárvult gyermekeket az északi erdők útvesztőin. Ott tanulta meg vajon, hogy nem az ajándék teszi az ünnepet, hanem az a valami a lelkünk mélyén, ami az embert ajándékozásra készteti? Mert ő nagyon tudott ünnepelni. Olyan volt a jelenléte, mint a gyetya- fény, beszélgetése ízt adott az együtt- létnek, mint a só... Most pedig úgy vár rám az otthona ebben az ismeretlen, idegen világban, mint a hegyen épített város. Igen, a fény, a só, a menedék! Még a vonatkerekek is ezt kattogták. Salzburgban havazott. Stuttgartban —igaz, hogy éjfél volt már, — mínusz kilenc fok fagyasztotta kisgomoT
