A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
564 mányban. De a progresszív kifogások sem voltak olyan jelentősek, hogy a tervezet ratifikációját megakadályozzák a képviselőházban. H árom olyan részlet van az alkotmánytervezetben, amely élénk vitát váltott ki a katolikus berkekben. A vallás-szabadságot tárgyaló artikulus 3. paragrafusában ez áll: "Semmiféle vallásnak sincs államvallás-jellege. A hatóságok tekintettel lesznek a spanyol társadalom vallási meggyőződésére és igyekezni fognak az együttműködés érdekében jó viszonyt fenntartani a katolikus Egyházzal és minden más vallási közösséggel." Az integristák szerették volna a katolicizmus államvallás jellegét megtartani, a progresszívek pedig az idézett 3. paragrafusban a katolikus Egyház külön kiemelését kifogásolják a többi vallás csak általános emlegetése mellett. Ez könnyen azt a benyomást kelti — mondják — hogy a tera változó spanyol étet jele: munkások sztrájk-gyűlése egy madridi templomban vezet szándéka mégis bizonyos kivételezett helyzetet biztosítani a katolikusoknak. Mértékadó katolikus körök az integristák akadékoskodására azt válaszolják, hogy ma nem lehet államvallássá tenni a katolicizmust. Emlékeztetnek egyben a régi államvallás-formulát kísérő rossz tapasztalatokra. A progresszív kifogásra pedig azt felelik, hogy az Egyház külön megemlítése azért helytálló a szövegben, mert elhallgatása annak lett volna jele, hogy a tervezet nem veszi tekintetbe sem a spanyol hagyományokat, sem a nép társadalmi adottságait. A paragrafus szövegét elfogadták a parlamentben a politikai pártok közül a kommunisták is. Egyedül a szocialisták voltak fenntartással; szerintük az Egyház kifejezett említése a többi vallás háttérbe szorítását jelenti. A nevelés és tanítás a másik olyan területe a tervezetnek, amellyel nem értenek egyet a katolikusok. A püspöki kar évek óta az oktatás szabadsága mel
