A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
565 lett foglalt állást. Az elvi szempontokon kívül azért is ellene lenne egy államosításnak, mert a magániskolák Spanyolországban nagyrészt az egyház kezében vannak és számos szerzetesrend és -kongregácó nemcsak a tansze.nélyzetet szolgáltatja, hanem az intézményekhez gazdasági érdekek is fűzik őket. A szocialisták az ellentétes állspontot képviselik: egy államosított, laikus szellemű, magát önállóan fenntartó iskolarendszert szeretnének. A sajtóban is erősen népszerűsítették álláspontjukat úgy, hogy a katolikusok közt is vannak hívei a (számukra modernebbnek látszó) állami oktatásrendszernek. A katolikusok nagy része azonban a "Családapák Szövetségén" keresztül jól szervezett propagandával megdolgozta a közvéleményt a katolikus iskolák érdekében. Az alkotmány-tervezet kifejezetten biztosítja szülők jogát arra, hogy gyermekeiket saját világnézetüknek megfelelően neveljék, az ide vonatkozó artikulus (25. a tervezetben) azonban nem mindenkinek tetszik, mert 3. paragrafusábanc csak arról szól, hogy "jogi személyek szabadon alkothatnak tanügyi intézményeket az alkotmány elveinek tiszteletben tartása mellett." A katolikus oktatásügy jövőjét biztosítottabbnak látnák, ha a paragrafus az alapításon kívül az intézmények ügyvezetéséről, igazgatásáról is kifejezetten szólna. De az itt felmerülő nehézségeken a törvény gyakorlati alkalmazásakor is lehet segíteni. A harmadik vitatott pont a tervezet 30. artikulusa körül kristályosodott ki. Ennek 2. paragrafusa szerint "A törvény szabályozza a házasság módozatait, a felek jogait és kötelességeit, a válás és a semmisség kimondásának feltételeit." Itt sokan az államnak a házasságjogba való illetéktelen beavatkozásától félnek, de a spanyol közerkölcsök is sokat változtak e téren és sok konzervatív pap ellenséges hangú nyilatkozata ellenére, a hivatalos spanyol egyház ma — talán az olaszok példáján okulva — nem vinné bele híveit egy polgári válás ellenes szavazat-kampányba. A püspökök világosan körvonalazták lelkipásztori szemszögből a keresztény házasságot és a köréje fonódó erkölcsi elveket, de semmi kedvük sincs ahhoz, hogy a polgári házasság jogi szerkezetébe beleszóljanak és olyan kötelék vállalására kényszerítsék a nem-hívőket, amilyenre a hívő emberek vállalkoznak — éppen hitük és meggyőződésük következtében. Ami a magzatelhajtást illeti, már nem várható hasonló megértés és engedékenység az Egyháztól. A tervezet 14. artikulusát (A személynek joga van az élethez) hosszas parlamenti vita során így módosították: "Minden embernek joga van az élethez" s a hozzászólások idején kitűnt, hogy a képviselőházban is többségben vannak még azok, akik a magzatelhajtás ellenzői. ♦ A spanyol Egyház tehát tisztában van az idők követelményeivel. A püspökök hangoztatták, hogy a jogok, nem a privilégiumok korában élünk s az egyéni lelkiismeretet tisztelő Egyház nem törvényhozással, hanem a spanyolok evan- gelizálásával kíván foglalkozni. Ez persze a maradibb gondolozású híveknek nem egészen tetszik, pedig csak vissza kellene gondolniuk a közelmúltra, hogy megértI
