A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
553 talos ember. Úgy tizenegy órára kinyílt a jegyváltó fülke ablaka és akkor olyan ostrom kezdődött, amilyet nemcsa civilek, de kínai katonaság sem vívott még évezredes történelme alatt sem. Rezsőéket úgy sodorták ki magukból, mint ahogyan a megáradt Ho- anghó dobja partra a vizének idegen és nehézkes fatörzseket. Hiába igyekeztek előre jutni. Nyugati létükre nem lehettek olyan művészei a tolakodásnak, mint a kígyómód sikló ügyes és hajlékony kínaiak. Mikor már majdnem kinyújtották kezüket, hogy a fülke ablakán benyújtsák a pénzt, egyszerre azon vették észre magukat, hogy megint az utolsók között állnak. A kínaiak taszigálása nem volt durva: egyszerűen elébük siklottak aSzeder Mihály nélkül, hogy valami rés támadt volna az egymáshoz préselt emberi testek között. Más megoldás nem volt, az ajtón kellett bemenni és amit ők maguk sem sterettek, megkerülve és kijátszva a tömeget, a nyugati arc elsőbbségét kellett fölhasználniok. Mert itt vidéken éppenúgy, mint a városokban, sőt még jobban, a gyűlölt, de csodált nyugati ördögöket valami nimbusz lengte körül. Kínaiak, sőt japánok keserű inferioritás érzésével bámultak mindent, ami nyugatról jött és nekik nem adatott meg. A jegyet megkapták, fölültek még bent, az elkerített téren az autóbuszra. A téren három ilyen elég jó karban lévő amerikai kocsi állt. Mellettük sorban teherautók. A lőcsfalvi pap naplójából: A lőcsfalvi papnak elég sok bajlódása volt a régi népszokásokkal. Ezek nagy része az egyházi ünnepi körrel kapcsolatos s hol eja, hol hát- betlehemes bonyodalmak ráitatja az igazi keresztény lelkűiét kialakulását. Sőt néha olyan evilági elemek és túlzások is kerülnek bele, hogy a plébánosnak akarva-nem-akarva bele kell avatkoznia a dologba, mégha nem is szívesen teszi, mert u- gyan ki nyúl bele szívesen egy darázsfészekbe?! Ilyen bele avatkozást igényelt a nép fantáziája és a biblia ösz- szekeveredése a betlehemes és háromkirályos járásokba. Lévén Lőcsfalva csaknem színkatolikus hely, leányegyházaival együtt, a világias, nem odavaló elemek beszivárgása olyan sok panaszra adott okot, hogy végül is a dolog az egyház-tanács ülése elé került, mint az ülés jegyzőkönyve is mutatja. Az ülést megelőzőleg a kántortanító össze
