A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám

554

szedegette a betlehemesek és háromkirályosok mondókáit az anyaegyházban és a filiálisokban. A kifogásolandó szöveget piros ceruzával a- lá is huzigálta. Érdekes dokumentum. Az egyik három-király-járás szerepszövegébe például a kánai menyegző is belekerült, melyen az Ur tanítványai igen megvidámodtak a csoda által csinált erősebb bortól, muzsikát parancsoltak és táncra perdültek és szent Péter Mária Magdolnát úgy megpörgette, hogy a patkót is majd elrúgta a csizmájáról... Sőt az egyik filiálisban még Szűz Máriát, szent Anna leányát is táncba vitték a tanítványok.

— Hát ez azér már mégis csak sok, akárki is csinálta! — méltatlankodott Dani bácsi, aki akkor a tanács elnöke volt.

De volt ott még más javítani való is. Ilyen volt például a bet- lehemes játékban Heródes szerepe, akinél szent József bekopogtatott és szállást keresett. De Heródes ridegen elutasította. Mire szent József kereken kimondta, hogy ő addig el nem megy innen, míg szállást nem kap, mert a királynak engedelmeskednie kell a császárnak, aki azt a parancsot adta, hogy mindenki köteles ott feliratkozni, ahonnét származott.

Az egyháztanács tehát megbízta a kántort és a káplán urat, hogy hozzák összhangba a népi játékot az egyház tanításával és a Bibliával. így a sok rigmust kimustrálták, a jókat meghagyták, sok világias éneket a használt szép egyházi énekekkel pótolták, stb, stb. így kerültek bele a betlehemes játékba, ”A kis Jézus megszületett”, a ’’Pásztorok, keljünk fel!” Egy kis vita volt a bojtár mondókájával, a- mely így hangzott:

Jaj, szegény, mint fázik, könnyektől ázik,

mert nincs meleg dunyhája, sem cifra ágyacskája,

széna a párnája,

ökör, szamár lehel őreája,

barmok szája: melegítő kályhája.

De a végén a kántor úr kérésére meghagyták, mert ez nagyon megható.

Szóba került ezen a gyűlésen a kis betlehemes csapatok viselkedése is. Két baj volt. Az egyik, hogy az alvég és felvég betlehemesei összevesztek a demarkációs vonalon, hogy a határszélen melyik ház kinek a járásába tartozik. így aztán a jámbor pásztorbot sokszor verekedések eszközévé fajult el. Ezen könnyen segítettek, mert a tanító úr megrajzolta a határt és kijelölte, melyik ház az alvégieké és melyik a felvégieké. Erre aztán a béke, amiről az angyalok és pásztorok énekeltek, létrejött.