A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
552 ták a betonviaduktot. A homokos folyómederben szétvágott oszlopok hevertek. Két hete robbantottak itt föl egy vonatot. A javítások helyén csiga- lassúsággal haladtak át és az ideiglenes faalkotmány egy helyen úgy recsegett, hogy bizonyosnak látszott a katasztrófa. Nem történt semmi. A vonat újra gyorsított és zuhogó lihegéssel vágtatott át a falvakkal teleszórt egyhangú alföldön. Közeledtek utazásuk utolsóelőtti állomásához. Emlékeztetőnek, hogy különféleképpen lehet utazni errefelé, egy összeégett, darabokra szakadt vonat feküdt a sínpár baloldalán, a töltés alatt. Még nem volt idő eltakarítani, csak a felszaggatott síneket tették rendbe. Akinek az ilyen látvány súlyos és kellemetlen: az ne utazzon. Ilyesmire azonban nem gondolt senki, hiszen mindennapos dolog ez a vidéken. 43. V égre megálltak egy állomáson, melyre nagy kínai jelekkel és japánul is írva volt: Hantan. Még nem hagyhatták el a pályaudvart. Egy japán katonai csoport szállt le valamelyik első osztályból és egyik katona mellén kis kazettát tartott. A vonat-őrség és Hantan katonasága felsorakozott. Kis asztalra tették a kazettát, háromlábú állványon függő koszorút tettek két oldalra és a kazetta elé bronz urnát, parázzsal. Egy rangos tiszt meghajolt, tömjént tett a parázsra és a katonák is előre rántott fejjel tisztelegtek. Rezsőék megtudták, hogy egy japán katonatiszt hamvait viszik és a tisztelgés az elesett hős szellemének szól.-f 43 44‘ /el kellett nyitniok csomagjaikat és # az ügyeletes japán katonák ellenőrzése mellett kínai alkalmazottak túr- káltak át mindent. Látszott, hogy nem is annyira a kötelesség hajtja őket, mint inkább a kíváncsiság: mi mindent visznek magukkal ezek a nyugati emberek? Az egyik japán katona sóváran nézte Rezső fényképezőgépét. Azt meg kell hagyni: szigorú fegyelem uralkodott a katonáknál. Semmit nem vettek el. Megindultak hát egy szálloda felé, mert itt végétért minden vonatozási lehetőség és várniok kellett, míg az autóbusz úgy dél felé, nekiindul a poros útnak, hogy missziójukba vigye őket. Találtak egy kis szállót, ahol széles mosollyal fogadták vendégeiket a kínai alkalmazottak. Tenyérnyi kis mosdótálakban forróvizet hoztak. Törölközőt mártottak bele és félig kicsavarva feléjük nyújtották. Alaposabb mosdásra gondolni sem lehetett. Itt így szokás mosdani gyermekkortól a sírig. Reggelit rendeltek. Párolgó étel érkezett mély tálakban. Természetesen evőpálcával és gőzön főtt, kovásztalan momóval. 45. Ö z autóbuszállomás körül karaván telepedett le. Állítólag már kilenc órakor lehet jegyet kapni, de tíz után sem volt látható semmiféle híva-
