A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám

548 szentelik életüket. Keresztény tanúságtétel és a nacionalista tervek támogatása a feladatuk. Szinte a trappistáknál is szigorúbb életet élnek, mert fontosnak tart­ják keresztény szemszögből, hogy életkörülményeik a kínai szegény nép életstí­lusához hasonlítsanak. Az 1933-as japán támadás alkalmával P. Lebbe elhatá- a japán támadás rozza, hogy kínai hazafihoz illő módon fog tevékeny­kedni. Első dolga, hogy a japánok ellen küzdő kínai csapatokat egy 200 tagból álló szanitéc-csoporttal támogassa. A beálló fegyver- szünet Jehol tartományát teljes egészében a japánok kezére juttatja. Amikor a ja­pánok 1937-ben újra támadásba lendülnek, a pátert a központi kínai kormány azzal bízza meg, hogy a frontvonal mögött, a japánok hátában egy keresztény kínai partizáncsoport lelkésze legyen s igyekezzék a megszállt területek lakói­ban a felszabadulás reményét ápolni. Ezért a munkájáért a Taiwan-i kormány az atyát ma is nemzeti hősei közé számítja. Terveiről az apostoli delegátust is értesí­ti, aki barátságos fogadtatás után mégis úgy rendelkezik, hogy ahithírdetők őriz­zék meg semlegességüket. Egyes misszionáriusok nemcsak nem tették magukévá a kínaiak önvédelmi harcának ügyét, hanem egyenesen a megszálló japánok pártján voltak, és akaratlanul is kompromittálták az egyházat a kínai lakosság szemében. Az atya front mögötti tevékenysége közben a kínai kommunisták kezébe is ke­rült, a későbbi Csu Te kommunista generális is kihallgatta. Fogságából maga Csang Kai Sek közbenjárására szabadul ki, de ereje megtört és 1940 június 24-én Csungkingban meghalt. Törekvéseit egyházi felettesei nem értették. A kínai kom­munisták sem. Az imperialisták bérencének nevezték őt, aki a nyugati hatalmak Kínából való kitakarodásának volt mindig szószólója. Cser László Q Reitel lónál 39. Ö vonat még mindig lassan haladt, de Peking falán túl egyre gyor­sabb ütemben rándultak meg a kocsik. A meleg patakokat csorgatott le az u- tasokon. Rezsőék csak most vették észre, mennyire tömött minden sza­kasz. Másodosztályú jegyet kértek, de a kedélyes kínai ott a pénztárnál felvi­lágosította őket, hogy másodosztályú: talán holnap, ma csak harmadosztályú van és az is állóhely. így is volt. Alig helyezkedtek el és mentek a levegő kedvéért, meg hogy a tájat nézhessék, a hátsó perronra, már­is gazdája akadt helyüknek. A pado­kon egyébként is összezsúfolva ültek a japán katonák, koreai és japán asszo­nyok gyerekekkel, akiket nyugodtan szoptattak a rettenetesen átható, kék felhős füstben. Volt aki olvasott, volt aki aludt. A kínai kereskedők élénken

Next

/
Thumbnails
Contents