A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-12-01 / 12. szám

543 erőszakolni, ha nem kelt bennünk visszhan­got. Sok minden függ lelkiállapotunktól és körülményeinktől. Lehet, hogy az egyik könyv megfelel egy válságban, de ha elmúlt, másikat keresünk. Vannak mély lelkiséget tükröző könyvek, amelyeket azonban éle­tünk egyes szakaszaiban nem tudunk hasz­nálni. Az is előfordulhat, hogy egy könyv, a- mely valamikor sokat jelentett nekünk, ké­sőbb közömbösen hagy. 5. Az elmélkedésnek egy másik, igen szép módja - habár csak elszigetelten, vagy bizo­nyos körülmények közt megfelelő —, hogy visszagondolunk életünk bensőséges imával megáldott pillanataira. Egyéni életünknek is vannak olyan pillanatai, amelyekben az Ur Isten különös erővel érezteti jelenlétét. Le­het, hogy csak futó pillanatok voltak, hogy csak néhány napigtartottak.de mindeneset­re mély nyomokat hagyhattak bennünk. En­nek sokszor nem is vagyunk tudatában. Többeket bíztattam egyénileg és csoportok­ban, hogy mondják el kimagasló kegyelmi élményeiket. Gyakran azzal kezdték, hogy nem emlékeznek semmi különösre. Az ilyen válaszokkal nem elégedtem meg. Kértem ő- ket, hogy meséljék el első áldozásukat, vagy más magábanvéve külső eseményt. Érdek­lődtem, voltak-e szomorú vagy válságos pil­lanataik, érte-e őket nagy szenvedés, emlé­keznek-e arra, hogy a szentmisén való rész­vétel, egy lelkigyakorlat, egy szentbeszéd vagy egy könyv nagy hatással volt rájuk. Megkérdeztem, találkoztak-e nagy lelkekkel, töltöttek-e szép napokat békében a termé­szet ölén, voltak-e pillanataik, mikor nagy elhatározások születtek meg, küzdöttek-e hi­vatásbeli kételyekkel, vagy voltak-e pillana­tok, mikor nagyon boldognak érezték magu­kat. A külső események mögött mélységes kegyelem pillanatai bontakoztak ki. Ezeket az egyéni kincseket rendesen belepte a fele­dés pora, pedig kétségtelenül forrásul szol­gálhatnak az elmélkedéshez, mert a megem­lékezés által ismét kapcsolatba kerülünk ve­lük, és így gyakran ismét éreztetik hatásu­kat. Mindenkinek vannak fontos élményei. A választott nép is megemlékezett mindig nagy lelki élményeiről. Mi pedig az Eukarisz- tiában átéljük az emberi történelem legszelle­mibb pillanatait. Arató Jolán Esti lelkiismeretvizsgálat. Hogyan viselkedtél a kellemetlen emberrel? az önzővel? a ki- szipolyozóval? a tapintatlannal? az erkölcstelennel? az idegesítővei? Őrá is mosolyogtál? Istenbe fogództál, mialatt vele voltál? Némán szálló fohásszal leesdted Krisztustól a türelmes jóságot? Hányszor keltettél reményt, örömet, bátorságot másban? Hányszor bíztattál némán, őszinte szeretetet sugárzó mosollyal? Hányszor gördült a sza­vad Istenből merítő megértéssel? Megtetted mindig azonnal, amit a legtökéletesebb szeretet sugallt? Ú, hányszor hibáztam! Hányszor múlasztottam. Fáj, hogy a- karatlanul eltávolodtam Tőled, Uram és Mesterem, de vígasztal, hogy Te nem hagytál el. Te türelmesen vártad az én feleszmélésemet. Most eljött a magambaszállás szent pillanata. Engedd, hogy megbocsájtó Szívedre boruljak és kérjelek: szeress engem akkor is, amikor ezerfelé hívja figyelmemet az élet.

Next

/
Thumbnails
Contents