A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-12-01 / 12. szám
544 □□□□□□□□□□□□□ Klagyjából egy éve már, hogy BelgiI \l umban, Franciaországban és Taiwan MULT és JELEN szigetén elkezdődtek az emlékünnepségek Frédéric Vincent Lebbe, egy volt kí- □□□□□□□□□□□□□ nai missziósatya centennáriurm alkalmából. Páter Lebbe 1877. augusztus 19-én született a belgiumi Ghent-ben egy belga katolikus édesapa és egy francia-angol konvertita édesanya gyermekeként. A hivatalos ünnepségeken kívül, kisebb csoportok tüntetés-szerű emlékösszejöveteleket is rendeztek tiszteletére, mert ez a misszinárius halóporaiban is megmaradt vitatott személyiségnek, akit különféle irányzatok ma is szeretnének saját eszméik képviselőjeként feltüntetni. Életében nem volt partizán-természet, csak o- lyan valaki, akire felettesei nem hallgattak akkor sem, mikor igaza volt. Missziós hivatása a Vincenciánus atyák Missziós Kong- kora gyermeke regációjába vonzza és fiatal szeminarista éveiben a kor előítéleteinek rabja és a francia hithírdetők példájára az is álmai közé tartozik, hogy a keleti világban a kereszténység terjesztése mellett, a francia kultúra terjesztője is lehessen. Amikor 1901-ben Kínába érkezik, az Születése 100. évfordulójára: Páter Lebbe az ellenszenv, melyet a kínaiak a nyugati hatalmak- és a misszináriusokkal szemben éreznek, növekedőben van. Az ő szemükben a missziók tulajdonképpen az i- degen hatalmak előretolt állásait jelentik, a nyugati imperializmus terjesztői. A kínai keresztény körök még teli vannak annak a hősiességnek csodálatával, amelyet hitsorsosaik az éppen befejeződött boxerlázadás idején tanúsítottak. Még az idegen hatalmak felszabadító seregei ellen sem tiltakoznak, és természetesnek veszik a kártérítéseket, amelyeket a feldúlt missziós települések a kínai kormánytól követelnek. Páter Lebbe észreveszi, hogy a nyugati hatalmak elnyomják és lenézik a kínaiakat, borzadva realizálja, hogy az Egyház hozzákötötte magát ezekhez a nyugati hatalmakhoz, és örömmel vette, hogy például a franciák szerződéssel is biztosították maguknak, hogy az Egyház érdekeinek védnökei lehessenek. Érzi, hogy az Egyháznak ez a vaksága, hogy nem veszi védelmébe a kínai érdekeket, hogy a nyugati hatalmak túlkapásai ellen nem emeli fel szavát, egyik oka lehet majd annak, hogy Kínát nem lehet majd kereszténnyé termi. Részemről én teljes szívemből kínainak érzem magam — írja haza ebben az időben — és érzéketlen lennék, ha európai akarnék maradni. Tíz hónap elég neki arra, hogy kialakítsa nézeteit, amelyek tökéletes ellentétben vannak a többi hithírdető felfogásával. A- mikor eszméit elöljárói előtt is feltárja, azok azzal vigasztalják, hogy sok mindent
