A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
493 nálva küzdöttek magyar testvéreik ellen. Szent Pál korholja a korintusi híveket, amiért peres ügyeikben pogány törvényszékhez fordulnak, mert pogány bírák elé viszik ügyes-bajos dolgaikat, mintha bizony keresztények között egyetlen értelmes, józan itéletü embert se lehetne találni. Már az is elég baj, hogy keresztény veszekszik kereszténnyel... (1. Kor. 6,1-7) Mi magyarok is ahelyett, hogy egymás között kerestük volna a megoldás útját, azonnal i- degen zsoldosokat, külföldi hadakat hoztunk be, uszítottunk a mási magyarra. 66 J Valahányszor elmegyek a tókyói (jezsuita) lelkigyakorlatosházba, mindig jól eső érzéssel tölt el a ház kellemes tisztasága. Régen kármelita apácák laktak benne. A ház maga fából van, földszintes; ma már ritkaságszámba menő egyszerűség jellemzi. Szinte primitív, ami az ajtókat, ablakokat, berendezést illeti. Állandóan javítják, renoválják ugyan, de ez nem sokat változtat a tényen: a ’’lukszus” meg a ”gazdag” szavaknak ebben a lelkigya- korlatos házban nincs értelmük. Hazajövet megemlítettem, menyMetykó Edit nyíre tiszták a folyosók, a szobák. Japán apácák viselik gondját. Nem csoda, ha tiszta, hiszen kármelitáké volt s azok mást se csináltak, csak takarítottak - jegyezte meg egyikünk félig gúnyosan, félig tréfálkozva. Mire egy másik: Tiszta bizony, mert a nővérek szeretettel végzik ám munkájukat! Fején találta a szöget! Én is szinte éreztem, mekkora szeretettel, mekkora odaadással viselik gondját a háznak. Gibral Kahill, a libanoni filozófusköltő írja egyik művében (A Próféta): Hiába van szép hangod, hiába ismered az ének technikáját, ha magát az éneket nem szereted, nem sokat használ neked, ha énekelsz. Lehet, hogy dicsérnek, sőt irigyelnek gyönyörű hangodért, magasztalják a virtuóz szereplést, de ha hiányzik belőle az átélt szeretet, annyi, mintha nem magunknak énekelnénk, csak másoknak. Bennünket nem nemesít, nem gazdagodunk általa Nemcsak az éneklésre áll ez. Érvényes az imára, munkára, takarításra is. Csak ha igazán szeretjük az Istent, a felebarátot, a hivatásunkat, a munkánkat - csak akkor éri meg igazán a ráfordított időt és fáradságot minden tevékenység. Mert mit használ, ha a világot elnyerjük s magunknak kárát valljuk? Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom... Óriás hegyről hordom, Benne minden gondom, Soha ki nem bontom. Egy zsák mák Gyermek ákom-bákom Tele van a zsákom könnyel, verítékkel, sóhaj-zivatarral, piciny lyuk a zsákon s kipotyog a mákom. Ut végére érek, akkor visszanézek: üres lett a zsákom! Hová lett a mákom? Kihullt árkon-bokron. Virággá vált gondom. I
