A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
494 □□□□□□□□□□□□□ iiozzátartoznak a nagy városok I hagyományos karácsony előtti ut- MULT és JELEN cáinak hangulatképéhez, amint a hidegtől kipirosult arccal ott állnak a forgal- □□□□□□□□□□□□□ más sarkokon egy pénzgyűjtésre kiakasztott bogrács körül, és karácsonyi énekeket énekelnek vagy muzsikálnak. Egy kicsit régiesen, egy kicsit megszállottként hatnak egyenruháikban, de mindenestre rokonszenves emberek benyomását keltik, ahogy akciójukkal mindenkinek alkalmat nyújtanak arra, hogy olcsón mini-jólelkiismeretet szerezhessen magának az ünnepekre. A bográcsok megtelnek, az egyenruhások eltűnnek a sarkokról, szinte a következő decemberig... Az üdvhadsereg centennáriumát ünnepli az i- dén. Mi a célja? Hogyan toborozza tagjait? Az elmúlt száz év nem hűtötte le harci kedvüket? Ha párizsi embernek eszébe jutnak, felötlik képzeletében a Szajna partján kikötött hajójuk, amely csavargók éjjeli menedékhelyeként szolgál - s ezzel az átlagembernek ki is merült az üdvhadseregről való tudománya. Pedig ez nem minden. Mert ez a kicsit ma már kopottan ható hadsereg sok mindennel foglalkoEgy centennáriumra... 100 éves az Üdvhadsereg zik. Az egyházak korunkban tapasztalható kríziséről nem vesz tudomást, a régi lelkesedéssel toboroz, épít és fejlődik. Kik azok a férfiak, nők, az a közel két és félmillió ember, akik a világnak ezt a legbékésebb szándékú hadseregét alkotják? Mi lelkesítette arra őket, hogy ebbe a hátvédnek kinéző csatasorba lépjenek? Jó párral beszélgettem közülük, s be kell vallanom, nem mindegyikük tud énekelni, akad, aki hangszerekhez sem ért közülük. Nem történt meg, amitől tartottam, nem olvasták fel nekem hadi kiáltványukat, amit felvételükkor aláírásukkal látnak el, nem is magyarázták el kivonatba sűrítve kis piros könyvüket, a- mely tanaik összfoglalatát tartalmazza. De ugyanakkor nyíltan és titkolózás nélkül beszéltek mindarról, ami életüknek pálfordulását okozta és ébren tartja bennük a militáns szellemet. Montesquieu valamikor azt kérdezte: Hogy lehet valaki perzsa? Ez a kérdés ül ki az arcokra, amikor egy egyenruhás tagjuk száll fel a metróra s a kérdés érthetetlenséggé növekszik az arcokon, ha az egyenruhás személy éppenséggel nem idős, hanem fiatal. Én Courbevois klinikáján találkozam egy ilyennel. 25 éves és ápolónő. Fiatal és üde arcbőrén semmi nyoma a kozmetikai szereknek, élénk fekete szeme mindig mosolyra áll. Délie-Anne a keresztneve és dédapja William Booth, az
