A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-11-01 / 11. szám
490 megadatik az üdvözülés reménye, hogyne üdvözülnének hát a jók. Ezt az okoskodást bárki tudja követni. Sinran azonban megfordította a mester érvelésének sorrendjét és így foglalta össze a maga meggyőződését: a jók is elnyerhetik az üdvösséget, mennyivel inkább hát a bűnösök. Sokáig nem vettem komolyan Sin- rannak ezt a mondását. Csak mosolyogtam rajta, mint valami logikai ak- robatizmuson szokás. Ma már nem kacagom ki Sinrant érte. Thomas Merton szerint a protestantizmus egyik nagy érdeme éppen az, hogy rámutatott az igazak üdvösségének igazi problémájára. Tudvalévő dolog, milyen könnyen megtéríthetők (aránylag) az úgy nevezett bűnösök. Maguk is eléggé tudatában vannak bűnösségüknek, másoktól is épp eleget hallják bűneiket vádolni. Már éppen elégszer megutálták bűneikben magukat. Csak alkalom kell, egy Jóbarátra van szükség s máris megtérhetnek. Vágyódnak is rá. Ám az igazak se nem érzik, se nem ismerik el igazán a megváltás szükségességét olyan könnyen. Krisztusnak könnyebb dolga volt Magdolnával, mint Saullal. Sokat tapasztaltam már lelkigyakorlatok alkalmával, hogy a közönséges hívek, a bűnösök, jobban foghatók nem egyszer a bűnbánatra, mint pl. a papok vagy szerzetesek (a nővéreket is beleszámítva). így kezdtem el hát lassan sejteni, miszerint Sinran nem is mondott o- lyan butaságot. Mestere, Hónén Só- nyin a józan észre, a jó polgári érzésre hivatkozott. így próbálta jóra vezetni meg a jóban megtartani híveit. Sinran radikális hitet, valódi megtérést követelt híveitől... 63 / Évekkel ezelőtt, mikor mindenfelé nagy tüntetések, zavargások voltak a japán egyetemeken, szem- és fültanúja voltam, mint magyarázta egy egyetemista diák komor lelkesedéssel közép- iskolás fiúknak, miszerint szükséges a- kár az életet is feláldozni azért, hogy egy új világ születhessen a jelenlegi korhadt-rohadt társadalom helyén. Ezzel elsősorban az egyetemekre célzott. Meg azokra a divatos jelszavakra, amiket akkor nap-min t-nap lehetett hallani a diákság szájából: el kell pusztítani, le kell rombolni a régi világot, hogy egy szebb új világ születhessék a régi helyében. Akkor nem kár a romokért, a pusztulásért, még az emberéletért se. Mert - folytatta tovább az egyetemista fiú a középiskolásoknak tartott prédikációját, mégpedig olyan hangon, mintha ő lett volna az egyetemeknek a történelemért felelős tanára - nincs semmi új dolog áldozat, halál nélkül. Ebben kétségkívül nagy igazságot mondott a gyerek. Már Krisztus Urunk felmérte és megállapította az emberiség állapotát. Szerinte rongyos ruha, már foltozásra se érdemes rongy az emberiség állapota. Szakadozott, repedezett tömlő, amibe nem tanácsos új bort tölteni. Az Egyház is kendőzetlenül újra-meg-újra szemünkbe vágja a nagy igazságot: minden ember bűnös, az eredeti romlottság, a kezdeti kárho- zatos kór tüneteit hordozza magában. Itt nem toldozni-foldozni kell, hanem egészen új ruhára, vadonatúj tömlőkre van szükség. Ez pedig nem megy áldozat nélkül. Krisztus keresztje éppen ennek az Áldozatnak a borzalmasságát,
