A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
473 kor kor közben szegények halnak éhen és esnek a kínvallatások áldozatául. Perui teológusok szerint az összesített gyűlés téma-tervezete tartózkodik a problémák igazi okainak megnevezésétől és nem vesz tudomást arról, hogy az utóbbi években munkások, egyetemisták és papok ontották vérüket a szegények ügyéért. É- szak-kelet Brazília püspökei azt kifogásolják, hogy a tervezet csak a szekularizáció veszélyéről beszél, pedig a kapitalista indusztrializáció igazi veszélye az elproletarizálódás. — Vannak azért, akik nem adták fel a reményt és sok jót várnak Pueb- la-tól. Elvégre a zsinat is úgy kezdődött, hogy az egybegyűltek visszavetették a központilag kidolgozott és előre eltervezett tárgyalásmenetet. Puebla összesített gyűlését is ilyen gesztussal kellene elkezdeni. Koppány János IDEGENEK [íjefekvéskor ismét eszébe jutott az a beszélgetés, amelyet délután a fiával folytatott. Hat éve nem látott fiával, akit az anyja gyűlölete elmérgezett tőle, s akivel hat év múltán ma úgy találkozott, hogy vissza csak a keserűség maradt. Nem sikerült hidat verniük. Hat éve, hogy az a szerencsétlen asszony egy jelentéktelen vita során felpattant a családi asztaltól, tíz perc a- latt összecsomagolt, a gyerekkel e- gyütt elrohant. Kérés, intelem, szép szó hiába volt. Évek óta gyülemlett a robbanóanyag s addig halmozódott, mígnem szétvetette a családot. A gyerek az anyjánál maradt. Hozhatott a gyámhatóság még oly indokolt határozatot, nem tűrte, hogy találkozzanak. Szüksége volt egy sátáni képre, hogy igazolást nyerjen a merénylete. Addig keverte rágalmaival a szennyes színeket, amíg sikerült annyira elmázolnia, hogy hat éven át feléje sem nézett a fia. És amikor ma végre eljött, a szemközti székben ült, karnyújtásnyira, képtelen volt megtalálni a hangot, a- mely utat nyitott volna ahhoz az oldalszakállas laklihoz, aki a tizenkét éves fiúcska helyében megjelent, és akinek felnőttes vonásai nem emlékeztettek senkire. Míg peregtek a szavak, minek köszönheti a látogatást — az elmúlt héten érettségizett, nem tanul tovább, elsején munkába lép, a gyerektartás utoljára jól jönne még, a maminak úgyse jár - lassan betöltötte a felismerés: csak üzleti ügy. — Az érettségid sikerült? — Átcsúsztam — vonta meg a vállát - akadt egy és más az életemben, ami nem könnyítette meg a tanulást. — Megkérdezhetem, mi volt? — Kár ezt ma firtatni. Különben sem töröm magam a műveltség után. A jó élethez nem kell diploma. — Mit értesz jó életen? — Hogy dohány legyen. Vastagon. Az a fejes, akinek pénze van. — És a pénz nem a munkából terem? Nem képzettségből? — Babona. Nem túrom öt évig a
