A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
472 zenkívül az is feltűnést keltett, hogy a latin-amerikai szerzetesek konfederációjá- ból (CLAR), amely 144 ezer tagot számlál, először senkit, utána a reklamálásra 4 szerzetest hívtak meg képviselőként Pueblába, a nagyszámú és Latin-Ameriká- ban aktív szerzetesnővérek közül senki se került a delegátusok közé. Sokaknak nem tetszik, hogy a száznál több tagú püspöki konferenciákat csak öt tagú delegáció képviselheti. Épp a szociális szemszögből legtevékenyebb püspöki karok hatását akarják így csökkenteni (a leghaladóbbnak számító brazíliai püspöki konferencia, amelynek 350 tagja van, nincs így kellő súllyal képviselve). A Puebla-i összesített gyűlésnek három elnöke van: Baggio bíboros, a püspökök vatikáni kongregációjának elnöke (aki a CAL elnöke is), Lorscheider bíboros, a CELAM elnöke, és a vendéglátó országból Msgr. Ahumada, Mexico City érseke. A tárgyalás menetét még át sem nézték a regionális püspökkari konferenciák, amikor a központba sok egyéni tiltakozás futott be püspököktől, teológusoktól, szerzetesektől és világiaktól is. A 114 lapos tárgyalási tervezetet több szemszögből is kifogásolták. a kifogások A gyakorlati természetű kifogások közt van, hogy nem adtak elég időt az előkészítő dokumentum tanulmányozására. A Kolumbiában készült nyomtatvány egyik példánya már januárban ott volt (magánküldeményként) európai papok kezében, a kolumbiai papság csak Húsvét után kapta kézhez. Akik ismerik Lorscheider bíboros ismertetését, melyet az őszi püspöki szi- nodus előtt tartott Puebláról, azt hiányolják, hogy annak sem lényegét, sem prófétai lendületét nem képesek felfedezni a kiadott tervezetben. Azt is nehezményezik, hogy az e- Lorscheider bíboros, a másik elnök lőkészületi munkálatokra rányomta bélyegét a belga jezsuita teológus, P. Vekemans, aki évek óta támadja a dél-amerikai liberációs teológia első vonalbeli képviselőit. Számosán elégedetlenek azzal, hogy az ártárgyalásra kerülő konkrét problémák közt nem esik szó a dél-amerikai egyházüldözésről. A katonai diktatúrákat, mint a politikai fejlődés kikerülhetetlen fokozatát emlegetik. A dokumentum egész megfogalmazásán a dél-amerikaitól idegen európai gondolkozásmód érezhető. Nemcsak, hogy elhallgatják és kisebbítik Medellin érdemeit, hanem egyenesen Medellin-ellenes eszméket hirdetnek. Majdnem szakrális formákat és kifejezéseket használnak, amikor ”a régi kincsek megőrzéséről és védelméről” beszélnek. Mintha a keresztény eszméket meg lehetne védeni akkor, ami
