A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
4 többünkben nem futja a megértésből és toleranciából. — Ha a mágusok hozzánk jönnének imádkozni, első lenne, hogy levetetnénk velük a kalapjukat: nálunk fedetlen fővel szoktak imádkozni... A napkeleti bölcsek története Szt. Máténál (2,1-12) arra szolgál, hogy evangéliumának vezérmotívumát csendítse meg: a zsidók visszautasították az üdvösséget, a pogány ok elfogadták. A bölcsek epizódja mintegy előrevetíti az e- vangéliumnak későbbi, pogányok számára történő hirdetését. — Mátét nem az érdekli elsősorban, hogy történeti tény-e az arábiai asztrológusok látogatása a Kisdednél (bár eleve nem zárja ki az eset történetiségét). Vallási jellegű elbeszélésének számára az a történeti hordereje, hogy rámutat: saját népe nem, de a pogányok befogadták Jézust. Magyary Csilla MAGAMRÓL Sosem kényeztetett az élet. Gyakrabban ültek felhős árnyak napjaimon, mint tünde fények. (Azok is inkább éjjel égtek: nem a nap áldott melege, hideg csillagsugarak értek.} Mindig ismerős volt a bánat, sírni mégis kevesen láttak, mert Isten úgy alkotta lelkem, hogy még ott is örömre leljen, ahol mások csak jajt kiáltnak. Hogy ott is bízzam és reméljek, Cser László Életed osztod meg velük Lehajtott fejjel a templom sarkában könyörgök a vasárnapi misék sora után, a néptelen templomban, amikor még vagy ötezer ember testének melege érzékelhető - mindazokért, akik itt voltak, vagy lehettek volna, ha akartak volna, könyörgök, hogy látogatásuk ne menjen feledésbe és magukkal vigyék a tudatot: itt voltak, találkoztak Veled, az Élet Szentségével, Uruk-Megváltójukkal, ahol meghaltak a remények, hogy minden támadást kiállva ne ragadjak soha a sárba, s aki gyűlöl és megvet engem, azt is csak sajnáljam, szeressem. Mert azzal győztem minden harcon, mindig mosolygós volt arcom, haragot, bosszút nem ismertem, aki megbántott is, szerettem. Hogy ebben a földi pokolban győztesen, diadalmasan égignyúló szivárvány voltam.- ELMÉLKEDŐ IMÁK Jézus Krisztussal! Hiszen, a keresztség vizében hozzádkapcsolt életükkel léptek be ide, - Te öleled őket magadhoz, mikor az áldozásban életük központjába lépsz, - Te oldozod fel őket bűneik terhétől, — Te leheled az Isten Lelkét életükbe, - Te látogatod őket, ha betegen vagy halálra készülve már megerősíted őket a szent kenettel, - Te hívod szolgálatodra azokat, akik népedet szolgálják püspökségükkel és papságukkal, - Te öleled egybe azokat, akik FELNŐNI BENNED!
