A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-10-01 / 10. szám

440 nő, csodás eredményeket akarunk (legalább álmodunk), és hatalmat, dicsőséget... (Legalább azzal, hogy igazol az Isten... valamit tesz ér­ted, vagy Ő, vagy barátaid...) Tudni kell, ez van... Ha nem is lehet szeretni, de hasznosítani lehet... Nem lehet eltagadni, hogy tervezek és álmodozom nagy ü- gyékről, nagy ügyekért... A képzelet ezerszer kiálmodja, mit tehetne (mit kellene tennie) Isten(nek)... Hazudni nem lehet, hogy ami fájt, az fáj... Hogy ami szép és jó, azt szabad kívánni... De mint Jézus, mindig Istenre vonatkoztatva. Tehát, mihelyt észbekapok: a TE neved... a TE országod... a TE akaratod... Van, hogy azért tennem kell... van, hogy imádkoznom kell, van, hogy csak a vágyat, a szenvedést kell felajánlanom... De be­leépíteni Isten országa, Jézus ügyébe... és nem ártani vele (legalább magamnak ártok, ha szeretetlen vagyok belül, vagy üresen álmodo­zom...), hanem értékesíteni...Az első tanítványok: Nem a legszebb il­lusztráció, hogy hív a Krisztus Király: tapintattal, szeretettel, egy kis dicsérettel (Péter, Natánáel)... A két zászló 1. Kérni a szellemet és meg nem ijedni, mikor Isten behajtja... mikor az emberek behajtják rajtad és akik alig látszanak becsülni, e- gész komoly esetekben feltételezik, természetesnek veszik, hogy — így fogsz tenni... Rahner imája... 2. Óvakodni kell a látszattól, ahol (mert gyáva vagyok, vagy mert félek, hogy tévednék a kemény, a másik magatartással) hagyom kis bárgyú módra magam kihasználni, betakarózva az alázatosság (vagy éppen a kevélység?) köpenyébe, megmutatva, hogy én ezt is ki­bírom, nem ütök vissza — a szolgálatkészség látszatával... 1. Az evangélium alapvető üzenete, hogy Isten emberré lett és köztünk lakozott. Itt ütötte fel sátrát. Szolidaritást vállalt a szegénnyel, az elhagyottal, az özveggyel, a betegekkel és mindenkivel, aki körülöttünk van: a felebaráttal. Hozzáférhetővé tette ma­gát, közeledett hozzánk, hogy elérhessük. Megértette velünk, hogy a hozzá vezető út ugyanaz, mint amelyik embertársainkhoz ve­zet. Ezt a szolidaritást az evangélium azzal magyarázza, hogy azonosítja az Istenhez és a felebarátunkhoz való viszonyunkat. Aki sze­reti felebarátját, szereti az Istent is, aki pe­dig nem szereti a felebarátot, nem tudja az Istent sem szeretni (1Jn. 4,20). De az a szo­JÁLICS FERENC TAklULJUfJK IMADKOZWI 2. Mindkét lábbal a földön állni

Next

/
Thumbnails
Contents