A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
437 És én meg azt hittem, ha fiókom tele, majd kosárba kerül! Ki vele! ki vele! De Te megüzented a Tengerentúlról: nem ónod soraim, görgőn és göröngyön, kova-kövön izzott s néhány könnycseppből gyúrt sziklányi kínjaim, tenger-tin ta lével írott"leveleim" szívesen olvasod. Köszönöm! Oly boldoggá tettél! Egy szó, egy gondolat — s Magadhoz emeltél! Bpest, 1971. jún. 27. Békési István Incarnatio I le félj Mária, kedvet találtál Istennél... A legnagyobb szeretet le- wA/ áradása, és mi megijedünk! Újra meg újra... Pedig minden üzenetnek ez az értelme a mi életünkben is, hogy Isten kegyesen lehajol hozzánk, magunk és mások javára; szeretetét akarja kiárasztani ránk és általunk... ”óh, hogy vérzett a szegény gyökérzet...” — mondotta fiatalkori versében Sík is. ’’Megijedünk, hogy a végén még szentté kell lennünk” — mondogatta Páter Huny a. Igen, mert más a világ, ha mi alapjában arra is vagyunk teremtve... Az Ű gondolatai, tervei, utai nem a mieink, ha nem is lehet más terve, csak szere te te és jósága kiár asz tása... Ez az Incarnatio alapja. De a megvalósulása Ábrahámtól Mózesen, az Exoduson át a Szűzanyáig (és minden szent életében) ez... Ki kell lépni saját földünkről és új dimenziókban gondolkodni, cselekedni... Még "ugyanazt” az ér
