A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
436 Az Eucharisztia ünneplésében a történelem legfontosabb e- seményéről emlékezünk meg. Jézus halálát és feltámadását, az új, ö- rökké tartó élet kezdetét ünnepeljük azért, hogy abban osztozzunk, azt magunkévá tegyük és egyre szélesebben kiterjesszük a világban. Itt sem a történelmi esemény részleteinek a visszaidézése az elsődleges cél. Ezt azért tesszük, hogy a Jézus által szerzett új életben részesüljünk, ezt az életet és Jézus szellemét magunkévá tegyük. "Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Jézus Krisztusban volt" (Fii. 2,5). Erre inti a híveket szent Pál:/Krisztus/ "halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, élve azonban Istennek él. Ezért tekintsétek magatokat úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban" (Róm. 5,10k). Ne a földieket keressétek - buzdítja a kolosszei híveket - hanem ami fönt van, az új életre legyen gondotok (vö. Kol, 2,20.) Ezt az új életet a híveknek itt és most kell élniök. Amint Krisztus ellenszegült a bűnnek és átölelte a jót, úgy az őt követőknek is ez a feladata, hogy a világ jobbrafordításán munkálkodjanak addig a napig, amikor az Ur eljön dicsőségében. Mindkettőt, a feladatot és a beteljesülést is kifejezi a liturgia. A megtört kenyér és a kiöntött bor, a test és vér szétválasztása, emlékünkbe idézi Jézus magatartását és állásfoglalását. Ő engedelmes volt a kereszthalálig (vö. Fii. 2,8), másszóval: egészen és maradéktalanul ellentmondott a gonoszságnak, és ezért az Atya fölmagasztalta. A lakoma, amelynek keretében a megemlékezés történik az öröm, a beteljesülés, a több élet gondolatát juttatja eszünkbe. A természetes eledel erőt ad és a bor jókedvvel tölti el szívünket. A meny- nyei eledel és ital az új életet, amit a keresztségben kaptunk, erősíti és táplálja bennünk addig a napig, míg meg nem látjuk Krisztust. Talán így foglalhatnánk össze az eddig mondottakat: az Eucharisztia ünneplésében visszaemlékezünk arra a pillanatra, amikor Krisztus győzelmet aratott a gonoszságon és a halálon, és új életet szerzett. Megemlékezünk azért, hogy ezt az új életet, és Jézus Krisztus szellemét és magatartását magunkévá tegyük és a világon egyre jobban elterjesszük — azért, hogy átalakítsuk a világot. És így siettessük Krisztus második eljövetelét: "Jöjj el. Uram, Jézus!" (Jel. 22,20). Metykó Edit •• •• Köszönöm... Jó. Köszönöm. Most boldoggá tettél. Egy szó, egy gondolat s újra felemeltél.
