A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-10-01 / 10. szám
435 szembe, de az utolsó pillanatban megszabadult: a pilóta ernyője mégis kinyílott, vagy valakit kimentettek a vízből, miután eszméletét veszítette. Akik ilyen közelről szembenéztek a halállal, szinte egyöntetűen azt állítják, hogy miután elfogadták, hogy mindennek vége, valami nagy békesség, nyugalom és világosság töltötte el lelkűket. A halál tehát nem a végső megsemmisülés, hanem az utolsó akadály, az a titokzatos kapu, ami az igazi életbe vezet. Hitünk szerint Jézus halála, aminek az emlékét ünnepeljük az Eucharisztiában, valóban ilyen beteljesülés volt. Jézus meghalt, mint a búzaszem, amiből új élet fakad (Jn. 12,24). Jézus halála egy új, megdicsőült életbe vezetett. Jézus nem természetes halállal halt meg, hanem "nézetei" miatt megölték. A jóság és a gonoszság, mint a tűz és víz, állandó ellentétben vannak. A jóság mindenkit jóvá, a gonoszság mindenkit gonosszá akar tenni. Jézus megjelenése előtt úgy látszott, hogy a gonoszság győzedelmeskedik. Jézus születése előtt is voltak jószándékú emberek — gondoljunk a prófétákra — akiket megöltek meggyőződésük miatt. Azért, mert jót akartak és a körülöttük lévő gonoszság nem bírta elviselni a jóság terjedését. Ezeknek a hősöknek az élete olyan volt, mint a minden tavasszal virágzó, de gyümölcsöt soha nem termő fáé. Jézus szembeszállt minden hamissággal, széthúzással, gyűlölettel. Mindazzal, ami embert embertársától és az embereket az Istentől elválasztja. Teljes erejével azon dolgozott, hogy békességet, megértést, igazságot, gyógyulást és szeretetet hozzon mindenkinek és az emberiséget az Isten családjába gyűjtse. A megtestesült jóság párbajra hívta a gonoszságot. A párbaj a kereszten történt és első pillantásra úgy látszott, hogy a gonoszság újra diadalt aratott, mert Jézus meghalt. De harmadnapra föltámadt. "Ő az elsőszülött a halottak közül" (Kol. 1, 18). Benne megjelent az Isten tervei szerint élő jó ember. Benne mutatta meg hatalmát az Isten szeretete, amely a halálon is győzedelmeskedik. Jézus halála nem elmúlás, hanem átváltozás volt. Feltámadásával az életnek egy új formája jelent meg a történelemben: a végleges, minden gonoszságon győzelmet arató, örökké tartó élet. Minden nép megemlékezik történelmének nagy fordulópontjairól. Az ünneplés célja nem egyszerűen a múlt visszaidézése. Március 15-ét nem csupán azért ünnepeljük, hogy megemlékezzünk az akkori hősökről, hanem hogy az akkori hősök példáját követve mi is szabadságszerető, népünket szolgáló magyarok legyünk a 20. században. Ez történik minden ünneplésben. Lakodalomba, születés- és névnapra azért megyünk, hogy a fiatal pár, az ünnepelt személy örömében osztozzunk s azt magunkévá téve fokozzuk és kiterjesszük. I
