A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

425 sósság kérdésében is. Az ötven évnél fiatalabb szellemi dolgozók között legfeljebb 10-20 (át­lagosan 15.4 százalék) tekinti magát vallásosnak. Az ötven éves vagy idő­sebb munkások közül viszont 47.3%; az ugyanilyen korú mezőgazdasági fi­zikai dolgozók közül 70.7% és a nem­keresők (vagy nem aktív keresők) kö­zül 67.8% mondja magát vallásosnak. A 20-49 közötti korú felsőfokú végzettségűek közül csupán 9.4%, de még a közép vagy felsőfokú végzettsé­gűek közül is csak 13.6% mondja ma­gát vallásosnak. A fiatal értelmiségben s a jövendő értelmiségben, valamint e- zek munkahelyi környezetében meg­lehetősen ritka a vallásos identifikáció. Az ellenkező póluson, a 8 osztálynál a- lacsonyabb végzettségűek között a 60 évesek és idősebbek 69.2; vagy az 50 é- vesek és idősebbek 63.9 százaléka vall­ja magát vallásosnak. Az idős népességben, városon, kö­zel annyian mondják magukat vallásos­Zs. Tüdős Klára KÖZEL ÉS TÁVOL Az ember azt hiszi, hogy amit a ke­zével elér, amit megfoghat, az közel van, s amitől az Óceán választja el, az távol. Ismerek egy asszonyt, aki most ö- reg már, magányos és beteg, de valaha fiatal korában művésznő volt és nagy­világi dáma. Emésztő becsvágy sarkall­ta, hogy megmutassa a világnak, önma­gának, de még az Istennek is, hogy ki­csoda Ő. nak, mint falun. A fiatalok vallási önbesorolása szempontjából az a mérvadó, hogy vá­roson élnek-e vagy falun. Budapesti és vidéki-városi fiatalok hasonló arányban mondják magukat vallásosnak. Kisebb és nagyobb faluban élők ugyancsak ha­sonló arányban. A katolikusnak keresztelt vezető állásúak és értelmiségiek közül kétszer olyan sokan, az egyéb szellemi dolgo­zók közül mintegy másfélszer annyian mondják magukat vallásosnak, mint az azonos foglalkozási kategóriájú protes­tánsok közül. Míg a vallásosság továbbadása, a vallási szocializáció, a két protestáns egyházban kevéssé, - a katolikusoknál kevésbé - sikerül, a pillanatnyi állapo­tot tekintve úgy látszik, hogy a vallásos értelmiség nevelésére és megtartására az evangélikus környezet képes a leg­kevésbé, a református valamivel in­kább, a katolikus pedig minőségileg nagyobb mértékben. Akkoriban egy jó családból való ú- rilánynak a család parancsolt. Bele- kényszerítették egy előkelő házasság­ba, melyből született egy leánykája. Felborította a házasságát, összeve­szett a családjával, és belefejeselt a szín­ház világába. A kislányát gyerektelen nagynénjének adta, s mint, aki tudja, mit csinál, teljes energiával nekifeküdt, hogy karriert csináljon. Ez sikerült ne­ki, s az is, hogy diploma nélkül, a pusz­ta tehetségével beton-egzisztenciát ke­verjen a talpa alá. Nagy küzdelem volt, kemény mun­ka, amíg nevet szerzett magának, és a küzdelem hevében észre sem vette,

Next

/
Thumbnails
Contents