A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
425 sósság kérdésében is. Az ötven évnél fiatalabb szellemi dolgozók között legfeljebb 10-20 (átlagosan 15.4 százalék) tekinti magát vallásosnak. Az ötven éves vagy idősebb munkások közül viszont 47.3%; az ugyanilyen korú mezőgazdasági fizikai dolgozók közül 70.7% és a nemkeresők (vagy nem aktív keresők) közül 67.8% mondja magát vallásosnak. A 20-49 közötti korú felsőfokú végzettségűek közül csupán 9.4%, de még a közép vagy felsőfokú végzettségűek közül is csak 13.6% mondja magát vallásosnak. A fiatal értelmiségben s a jövendő értelmiségben, valamint e- zek munkahelyi környezetében meglehetősen ritka a vallásos identifikáció. Az ellenkező póluson, a 8 osztálynál a- lacsonyabb végzettségűek között a 60 évesek és idősebbek 69.2; vagy az 50 é- vesek és idősebbek 63.9 százaléka vallja magát vallásosnak. Az idős népességben, városon, közel annyian mondják magukat vallásosZs. Tüdős Klára KÖZEL ÉS TÁVOL Az ember azt hiszi, hogy amit a kezével elér, amit megfoghat, az közel van, s amitől az Óceán választja el, az távol. Ismerek egy asszonyt, aki most ö- reg már, magányos és beteg, de valaha fiatal korában művésznő volt és nagyvilági dáma. Emésztő becsvágy sarkallta, hogy megmutassa a világnak, önmagának, de még az Istennek is, hogy kicsoda Ő. nak, mint falun. A fiatalok vallási önbesorolása szempontjából az a mérvadó, hogy városon élnek-e vagy falun. Budapesti és vidéki-városi fiatalok hasonló arányban mondják magukat vallásosnak. Kisebb és nagyobb faluban élők ugyancsak hasonló arányban. A katolikusnak keresztelt vezető állásúak és értelmiségiek közül kétszer olyan sokan, az egyéb szellemi dolgozók közül mintegy másfélszer annyian mondják magukat vallásosnak, mint az azonos foglalkozási kategóriájú protestánsok közül. Míg a vallásosság továbbadása, a vallási szocializáció, a két protestáns egyházban kevéssé, - a katolikusoknál kevésbé - sikerül, a pillanatnyi állapotot tekintve úgy látszik, hogy a vallásos értelmiség nevelésére és megtartására az evangélikus környezet képes a legkevésbé, a református valamivel inkább, a katolikus pedig minőségileg nagyobb mértékben. Akkoriban egy jó családból való ú- rilánynak a család parancsolt. Bele- kényszerítették egy előkelő házasságba, melyből született egy leánykája. Felborította a házasságát, összeveszett a családjával, és belefejeselt a színház világába. A kislányát gyerektelen nagynénjének adta, s mint, aki tudja, mit csinál, teljes energiával nekifeküdt, hogy karriert csináljon. Ez sikerült neki, s az is, hogy diploma nélkül, a puszta tehetségével beton-egzisztenciát keverjen a talpa alá. Nagy küzdelem volt, kemény munka, amíg nevet szerzett magának, és a küzdelem hevében észre sem vette,
