A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
426 hogy egy kislány az otthagyott nagy családba temetve az édesanyja után sír. Fanatikusan dolgozott ez az asz- szony. Sikert sikerre halmozott, de semmi sem elégítette ki. - Többet a- kart, nagyobbat, de maga sem tudta, mit. Sok pénzt keresett. Plakátokon, reklámokon, újságcikkekben olvashatta a nevét, de a szája íze egyre fanyarabb lett. — Aztán férjhezment másodszor: szerelemből... Ez a házassága olyan volt, mint amikor a zsák megtalálja a foltját. És párjával ketten felrepültek a társadalom legfelső emeletére. Azonban a gyerek mindebből kimaradt. - Szép lány lett, okos, tehetséges. Testvérre, családra vágyott, de az anya ezt sem vette észre. Érettségizni sem akart. Csak mondta: — Minek?! — Ü úgyis rögtön férjhez megy és szül magának egy nagy családot. — Ezt meg is tette. Aztán jött a második világháború fináléja. Katona volt a vő, s a fiatalasszony a férjével, s két kisgyerekkel elhagyta az országot. Az anya itt maradt és hosszú évekig nem tudtak egymásról semmit. Ezalatt az idő alatt Isten mélyen belenyúlt mindkettőjük életébe. Egyszerre lettek özvegyek. — Az anya elment a lány után egy másik világrészre, bocsánatot kérni... Nem kapott! Népes családban, szép, okos, kedves gyermekek között találta a lányát. — Barátságos, szép otthonban ültek egymás mellett majd három évig, és próbálták egymás kezét elérni, de nem sikerült. Olyan volt a beszélgetésük, mint mikor álmában kiabál az ember, de nem jön hang a torkából és nem hallja senki. — Az anya ezt mondta: — Azért jöttem, mert adósa voltam a lányomnak... A lánya azt felelte: — Nem vette észre, hogy én sosem hívtam? Hiába ölelték egymást, az Óceán ott terpeszkedett közöttük. Majd belepusztultak mind a ketten, pedig mindkettőjüket megedzette már az élet. - Aztán hazautazott az a- nya, testileg, lelkileg holtbetegen, és ott maradt a déli féltekén a lány halálos szomorúan. — Két vergődő, árva lélek, akiknek elvérzett a szíve. Az egyiknek az elveszett hazája, a másiknak az elveszett családja után, de ezért a veszteségért egyik sem a másikat, hanem mindegyik magát okolta. És az, Aki a szíveket vizsgálja, megkönyörült rajtuk. Négy évig imádkozott az anya a- zért, hogyha az ő szavainak nem volt hitele a lánya előtt, adjon valaki mást melléje az Ur, akinek hitele van. Szólaltassa meg az írott Igét a Lélek által és emelje fel a lánya tekintetét a tajtékzó hullámokról a Megváltóra, aki mindkettőjükért meghalt. ♦ Az anya konokul, kitartóan, szüntelenül imádkozott a lánya megbékéléséért és négy év után megjött a válasz. - Egy olyan levél, amelytől eltűnt az Óceán. Semmivé vált a sokezer mérföld és azóta is közelebb vannak egymáshoz, mint mikor a szíve alatt hordta a gyermekét. Mert ami az embereknél lehetetlen, Istennél lehetséges...
