A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

405

Emmi lesújtottan nézett maga elé. Aztán szomorúan, eltűnődve megállapította:- Úgy látszik, igaza van a mamának: nincs boldog házasság.

Irmus hátra vetette fejét és felkacagott:- Dehogy nincs! Te csacsi. Majd én meg is fogom csinálni magamnak. Természetesen nem képzelem naivan azt, hogy egy mesebeli herceg ejtőernyőn leereszkedik az égből és feleségül veszi a szegény lányt, aztán boldogan élnek, míg meg nem halnak. Nem, ilyen nincs. De én nem is a szerelemtől várom a boldogságot. Számomra a házasság jó szerződés, amellyel okosan megszerezhetem magamnak mindazt az örömet, amit mostanáig a mostoha sors megtagadott tőlem. A szüleim tönkretették a fiatalságomat. Úgy élek itthon, mint valami börtönben. Ha farsangi bálba akarok menni, nem engednek. Azt mondják: "Nem szégyeled magad, hogy mulatni szeretnél, mialatt az anyád rosszul érzi magát?!" Ha új ruhát kérek, megbotránkoznak és megtagadják, hiszen a pénz a mama kezeltetésére kell. Pedig tudom, hogy vehetnének nekem ruhát, csak zsugoriak, spórolnak és észre sem veszik, hogy én az ő áldozatuk vagyok. De én ki fogok szabadulni ebből a halottaskamrából. Már kész a tervem. Ide figyelj. Azt tudod, hogy jó hangom van. Tavaly, a záróünnepélyen Schubert A ve Maria-ját énekeltem és ó- riási sikerem volt. Az énektanár gratulált a szüleimnek és azt mondta nekik, hogy érdemes lenne engem kitaníttatni, mert sokra vihetem. Ez nagyon hizelgett a szüleim hiúságának. Itthon aztán még tódítottam és elhitettem velük, hogy a prof azt is mondta, hogy Milánóban kellene énekelni tanulnom, mert akkor könnyebben bejuthatok a milánói Scala-hoz és lesz belőlem egy világhírű Tosca. A szüleim már meg is ígérték, hogy é- rettségi után megkezdhetem Milánóban az énektanulást. Hát nem remek? Természete- tesen részemről a művészi pályára készülés csak ürügy. Fő célom a férjhezmenés. Milánóban majd keresek magamnak egy fejős tehenet. Ne botránkozz! Hasonlatom nem valami poétikus, de találó. Olyan férjet értek alatta, akiből kihúzhatom mindazt, ami után mostanáig hiába vágyódtam és ami engem

boldoggá tenne: autó, bunda, sok ruha, társaság, szórakozás, utazások. Nem besavanyodni, hanem murizni. Ez kell nekem..- Te, - szakította félbe Emmi - ha i- gazán találnál Milánóban egy olyan dúsgazdag férfiút, aki megadhatná neked mindazt, ami után vágyódol, hogy csinálod azt, hogy az pont téged vegyen el feleségül?

Irmus kacagása olyan élénken trillázott, hogy a homlokára bodorodó szóiké für- töcskék is vidáman meglebbentek.- Azt csak bízd rám. Van nekem arra receptem. Tettetem magam, mintha szerelmes lennék belé és az illető bedül. Na, most már mindent tudsz, amit tudni akartál. Kérlek, távozz, mert most tovább kell foglalkoznom "Az ember tragédiájával", hogy érettnek nyilváníthassanak. Szervusz.

■

Érettségi után Irmus valóban külföldre utazott. Aztán kitört a háború és a két barátnő között megszűnt a kapcsolat. Még egymás címét sem tudták. Csak sokkal később, a húsz éves érettségi találkozón kerültek ismét össze.

Előkelő autóból elegáns hölgy szállt ki. ”Csak nem Irmus?" - találgatta Emmi. Aztán ráismert illegő-b illegő járásáról.- Irmuskám, csakhogy láthatlak! - lelkendezett Emmi. - Gyönyörű vagy! Csínos- sabb, mint húsz évvel ezelőtt. Látszik, hogy teljesültek az álmaid.- Erről jobb nem beszélni - vágta el keserűen szavát Irmus.

Később, mikor sikerült kettesben félrevonulni, Irmus megnyitotta a szívét.- A férjem jómódú, egy nagy vállalat igazgatója. Megkaptam tőle mindazt, amit a- kartam. Kedvemre szórhatom a pénzt, de mégis börtönben élek, mint lánykoromban. A szüleim legalább bíztak bennem. Elég volt, ha bejelentettem, hova megyek és hánykor jövök haza. A férjem bizalmatlan. Féltékeny. Valahogy megérezte, hogy csak a pénzéért mentem hozzá és tele van a szíve és a szava sértő gyanakvással. Zsarnok. Még azt is ellenőrzi, hogy kinek telefonáltam, kinek írok levelet. Ha vallat, én gorombán válaszolok, mert már kifogyott a türelmem. Ö annyira kiábrándult belőlem, hogy az ivásI