A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-09-01 / 9. szám

I

406

ban keres vigaszt. Egy iszákos férj! Képzelheted... Szörnyű. Szerencsére sohasem olyan részeg, hogy agresszívvé válna, de tántorog és alkoholbűz árad belőle. Utálatos. Ha társaságban vagyunk és leissza magát, hülyeségeket fecseg össze. A többiek nevetnek rajta. Számomra lealázó, hogy ilyen férjem van. Ha csak hozzám ér, fizikai undor fog el. Elválni nem akarok, mert ez anyagi veszteséggel járna. Rém szerencsétlen vagyok. Te persze nem mentél férjhez, mert nem hittél a boldog házasságban. Milyen okos voltál!- Bizony férjhez mentem és most már biztosan tudom, hogy van boldog házasság.

Irmus szeme tágranyilt a csodálkozástól és várakozóan nézett Emmire.- Hát igen, -folytatta Emmi - az úgy volt, hogy amikor köztem és Andor közt kialakult a szimpátia, én még pesszimista voltam. Féltem a csalódástól. "Nincs boldog házasság”, ismételgettem magamban. Kértem Andort, hogy meséljen nekem részletesen a szüleiről, akik már nem élnek. Mondta, hogy nagyon különböző természetűek voltak. Az apa hallgatag, komoly, megfontolt. Az anya beszédes, vidám, impulziv. De o- lyan simulékonyan alkalmazkodtak egymáshoz, hogy életük olyan lett, mint a kiegészítő színek harmóniája. Az apa lármás, idegőrlő munkahelyen dolgozott. Délben, este kimerültén jött haza és nagyon kívánta a csöndet. Az anya napja, épp ellenkezőleg, magányban telt. Szótlanul főzött, mosott, vasalt és alig várta a gyerekeket az iskolából meg a férje érkezését, hogy beszélgethessenek, de amint meglátta a férje fáradt arcát, megérezte, hogy most nem fecsegni kell, hanem hallgatni és tálalni. Lepisszegte a gyerekeket is, hogy ne lármázzanak. Csak miután az apa jóllakott, borát is kihörpintette és kisimultak az arcvonásai, akkor kezdődhetett a csevetelés, de ez aztán annál vidámabb volt, minél tovább kellett visszafojtani. Az a- nya sohasem mondta el azt, ami kellemetlen, például, hogy a piacon megint felmentek az árak. Igyekezett tréfás, jó hírekkel szórakoztatni a férjét. így kedélyesre fordult a hangulat. Ahogy nőttek a gyerekek, növekedtek a kiadások is. A házastársak azon versenyeztek, ki hoz nagyobb áldozatot a

gyerekek taníttatásáért. Az anya az új ruháról mondott le, az apa a cipőtalpalásról. Ez a közös erőfeszítés a szeretetben még jobban összekovácsolta a házastársakat. Akármilyen meggyőző hangon mesélt Andor a szülei harmonikus életéről, engem gyötörtek még a gyerekkori keserű tapasztalatok és őszintén megmondtam Andornak, hogy a szüleim házassága nem volt szerencsés és az anyám arra tanított, hogy nem létezik boldog házasság, mert minden szerelmes férfi kezdetben tüzes, de aztán kihűl. Andor csak nevetett e- zen és azt felelte, hogy ha mi ketten megesküdnénk, nem azt ígérnénk meg egymásnak, hogy folyton lángolni fogunk, hanem azt, hogy igyekszünk egymás kedvében járni, egymást megérteni, segíteni, mert ebben áll az igazi szeretet. Na és most tényleg boldog férj és feleség vagyunk. A természetünk u- gyan nagyon különböző, de alkalmazkodunk egymáshoz.- Te, - rándult meg idegesen Irmus szája - ne beszélj nekem találós kérdésekben. Közied és Andor közt miben áll ez a boldogító alkalmazkodás? Mondj néhány gyakorlati példát gyöngébbek kedvéért.- Például este, amikor Andor hazajön, én éppen a televíziót nézem. Észreveszem, hogy őt zavarja, azonnal kikapcsolom. Ez neki jól esik. Egy más alkalommal a nagytakarítástól úgy kifáradok, hogy alig állok a lábamon. Andor észreveszi, milyen megviselt az arcom és azonnal felajánlja, hogy vendéglőbe visz, ne kelljen a főzéssel bajlódnom. Én hálás vagyok neki, annál is inkább, mert tudom, hogy ő jobban szereti a házi kosztot.- Szóval mindegyiktek lemond a saját gusztusáról a másik gusztusáért. Na, köszönöm szépen. Hol van itt a boldogság?- Abban, amit akkor érzünk, amikor felcsillan az öröm annak a szemében, akit szeretünk. Ez az én-te közösség békéjének titka,- Én-te közösség? Könnyű neked, te szerencsés! Köztünk ilyesmi lehetetlen. A- mikor hozzámentem a férjemhez, nekem csak a pénze kellett, neki csak a testem. Most már hiába próbáljuk tettetni a szerete- tet. Az igazság mindig kiütközik és ez az, hogy mindegyikünk csak önmagát szereti.