A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
404 Emmi bánatosan nézett maga elé.- Tudod, arról van szó, hogy tegnap a mama és a papa veszekedtek. Ez nem újság. Mióta eszemet tudom, rájöttem, hogy ók mindig hadilábon állnak. Gyerekkoromban egyszerűen elfogadtam a tényeket, de most elszomorít és izgat. Tudom, hogy a papám becsületes, jó ember. A mamám is. Hát akkor miért nem tudnak kijönni egymással? Mindig valami szamárságon vesznek össze. Tegnap például azon, hogy amikor a mama asztalt terített, elfelejtett a vaj mellé kést tenni. A papa dühösen ráförmedt: ''Mivel kenjem a vajat?! Adj kést!” Erre a mama: "Ne ordíts! Mi vagyok én? Cseléd?” Én felugrottam. Tettem kést az asztalra, hogy békében legyenek. De ó'k tovább veszekedtek. "Te csak uraskodsz meg parancsolgatsz." - zúgolódott a mamám. "Te meg csak feleselsz!"- tivolit rá a papa. Én kimentem a szobából. Nem bírom ezt az örökös perpatvart. Később a mamám bejött hozzám és megölelt. "Emmikém, - mondta sírás hangon — úgy féltelek téged az élettől. Ne menj férjhez, édes szivem. A házasélet csak csalódást hoz. Nincs boldog házasság a világon.” Mondom neki, nem lehet így általánosítani. De ő azzal érvelt, hogy neki több tapasztalata van, mint nekem. Ő a barátnői körében sem látott soha teljesen boldog asz- szonyt. Kérdeztem, miért nem szereti a papát, hiszen olyan jó ember. Azt felelte: "Nagyon szerettem, amikor hozzá mentem. Boldog házasság lehetett volna. De ő később megváltozott. Kezdetben gyöngéd volt hozzám, aztán durva lett. A házasság első hónapjában például, amikor egy csésze kávéra szottyant kedve, könyörgő hangon mondta: Szivecském, lennél olyan jó, készítenél nekem egy csésze kávét? Amikor eléje tettem, rám mosolygott, hálálkodott. A házasság második évében csak egyszerűen rám szólt: Innék egy kávét! Amikor eléje tettem, rám se nézett, meg se köszönte. A harmadik évben rám rivallt:Miért nem hozod a kávét?A kutyafáját! Látod, Emmikém így lesz a szí- vecskémből kutyafája. Ilyen a férfi mind. E- lőbb tüzel, mint a forró kása, aztán kihűl önmagától. Ne menj férjhez, édes lányom! Vállalj valami jól fizetett állást és fütyülj a férfiakra, mert én mondom neked, nincs boldog házasság a világon." - Tudod, Irmus, én nem vagyok szerelmes senkibe, hát számomra még nem aktuális ez a kérdés, de éjjel mégsem bírtam aludni. Folyton azon törtem a fejem, hogy van-e boldog házasság. Végiggondoltam az ismereteségi körünket. A Zsi- linszkyék, a Mészárosék, a Zaláék, a Reitin- gerék. Hát tényleg, mindenütt van valami, a- mi nem stimmel. Szeretném kinyomozni az igazságot. Legszívesebben megkérdezném minden osztálytársunkat, hogy boldogak-e a szüleik. De tudom, nem lennének őszinték. Hozzád jöttem, hogy kiöntsem a szívem, hiszen te vagy a legjobb barátnőm. Meg aztán te szókimondó is vagy. Irmus, mit gondolsz, boldog a te szüleid házasélete? Irmus kényelmetlenül harapdálta a szája szélét.- Na, rossz helyre fordultál. A szüleim rém boldogtalanok. De az ő esetük egészen különleges és nem lehet belőle általános következtetéseket levonni. A mama már évek óta beteges, Ez kihat a kedélyére. Panaszkodik, zsörtölődik. Ettől nálunk mindig nyomasztó a hangulat. Szegény papa, amikor hazajön, egy kórház fullasztó légköre várja. Ő igyekszik türelmes lenni. Vigyáz, hogy egy olyan szót se mondjon, ami rosszul esne a mamának, de a mama néha mégis érezteti vele, hogy terhére van. Akkor a papa valami kifogást talál és szombat-vasárnapra elutazik." Biztosan a Linához megy”, sírdogálja a mamám. Mikor a papa hazajön, virágot és a- jándékot is hoz. A mama meg szemrehányó tekintettel, durcásan fogadja. Egy szót se szól, de vörösre sírt szemében ott ég a vád: "Te megcsalsz!" Akkor olyanná válik itthon a hangulat, mintha vulkán szélén járnánk. Rettegünk a kitöréstől. Az meg is jön. Én akkor a másik szobába menekülök és onnan hallgatom a katasztrófát. Hogy miket vágnak egymás fejéhez, azt nem ismétlem el neked. Aztán a papa feldúlt arccal kijön a hálóból és azt mondja nekem: "Irmuskám, csak nem veszed komolyan, amiket a mama ösz- szevissza beszél? Hiszen beteg." Pedig én tudom, hogy a mamának igaza van, mert van rá bizonyítékom, hogy a papa a Linához jár. Hát ilyen a szüleim házassága.
