A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
395 tam neki. Ennél többet ne várjon tőlem a páter. Válni fogok!” Hát ha már háromszor megbocsátott feleségének, miért ne próbálná meg még egyszer? Ki tudja, hátha? A férfi se nemet, se igent nem mondott. Bús-komolyan búcsúzott el tőlem. Nemsokára vissza kellett mennie szolgálatba, ezúttal Jeruzsálembe. Feleségét is magával vitte. Egy év múlva még mindig együtt voltak. Az asszony tovább folytatta a megkezdett katekizmust ott a szent városban is. Egy kis idő múlva jön a hír tőle: ’’megkereszteltek!” Úgy látszik, válásról már nem esett szó köztük. Mégiscsak jó volt a férjnek utoljára, negyedszer is megbocsátani... Az Ur Jézus Péter kérdésére, vajon hétszer kell- e megbocsátani, azt felelte: ne számoljunk, ha megbocsátásról van szó. Legyünk inkább mindig készek a megbocsátásra... 58 JA zen-buddhizmus tiz képpel érzékelteti a szatori-t (megvilágosodás, hirtelen lényeglátás), helyesebben mondva a szatori előtti és utáni állapotot. a) A paraszttól elszaladt a tehene. Nem találja. Meghökkenve eszmél rá, mit is vesztett benne. — Nincs értelme az életnek. Rájövünk, hogy elvesztettünk valamit, amitől pedig egész életünk függ. Fájlaljuk, szeretnénk megtalálni. b) Elindul keresni és megtalálja a tehén nyomát a földön. - Ez már jó jel: legalább tudjuk merre kell tovább keresnünk. c) Megpillantja a tehenet a bokrok között. - Fölcsillan előttünk az ígéret földje, a keresve-keresett igazság, a megváltás reménye. d) Szarvon fogja a tehenet és vonszolja vissza az udvarba. - Nem elég meglátni, fölfedezni az igazságot, az üdvösséget. Meg kell benne kapaszkodni és minden erővel húzni, vonszolni magunkhoz. Ez bizony sokszor keserves munkába, önlegyőzésbe kerül. e) Az állat lassan beletörődik sorsába, megadja magát és csendesen ballag az ember után. - A meglelt igazság boldogító bírása: a miénk. Nem kell félni az elvesztésétől. f) A paraszt a tehén hátán ülve vígan fújja furulyáját és békében vonul hazafelé. - A megtalálás öröme, az elveszett, de újra visszakapott kincs csendes élvezése. g) A paraszt nagy békességben éli tovább eddigi életét, végzi megszokott napi munkáját. A tehén még csak eszébe se jut. — Ha miénk az igazság, az üdvösség kincse, ha biztos az út, már nem gondolunk rá különösebben. Akár el is felejthetjük. Csak a háború tudatosítja bennünk a béke gondolatát; a békében élő ember nem igen van tudatában a békének. h) A nyolcadik képen se a tehén, se a paraszt nem látszik. A természet nem változik. Béke és harmónia hatja át a világot. A tehén is, az ember is feloldódik a nagy összefüggésben, a min- denség örök harmóniájában. - Vagyis: megtaláltuk helyünket a teremtésben. Nincs már se rendetlen ragaszkodás, se alaptalan félelem. Isten szent akaratában feloldódik minden különbség, minden ellentmondás. i) A fenyő zöldéi, a virág nyílik: minden a helyén van. Mi is a ’’szatori’ I
