A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9. szám
388 val, hogy őszintén bánjuk azokaz az alkalmakat, amikor elmúlasztot- tunk válaszolni erre a szeretetre. Nem kell Isten fülébe kiáltanunk, hogy jók vagyunk. Tudja Ő. Ilyennek teremtett minket. Mindnyájunkban megvan a hajlam arra, hogy kötekedjünk, hogy legalább egy valakit kipécézzünk magunknak az életünk folyamán, akinek a szekírozásával bebizonyíthatjuk, hogy nem vagyunk a- kárkik. Egy kisgyermek, egy öregedő szülő, valaki, aki dolgozik nekünk, egy közeli jóismerős... Megannyi remek jelölt arra, hogy a bennünk rejlő nagyhangú farizeus áldozatává legyen. — Nem lenne itt az ideje, hogy felhagyjunk az ilyen gyerekes viselkedéssel?... Magyary Csilla Eucharisztia Parányi kis kenyérbe, csöppnyi borba rejtezett tündöklő világhatalom! Nagyobb a Te erőd — mert épít csak, sose rombol — mint a másik erős parány: a pusztító atom. Jönnek királyok, fejedelmek, zsarnokok és köztársasági elnökök... Egyik nap még hatalmasak, másnap már a harang szól értük, föld dübörög síijuk fölött. De Te, Istenné változott, falatnyi kis kenyér és csöppnyi bor a világmindenségeken uralkodói. Aki mannát hullattál az égből és két kenyérrel jóllakattál ezreket, az éhező emberiségnek add meg ma is a mindennapi kenyeret! Tested add ételül, itass Véreddel és árasszad szét felettünk pünkösdi fénnyel Lelkedet! Fénylő csöpp Ostya, atomot teremtő erő,
