A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8. szám

létén és egyet a Harmadik Világban. Tizenhétéves tapasztalat révén nem kétséges, hogy az Amnesty International eredményekre hivatkozhat. Az illetékes kormányokhoz eljuttatott levek ezrei, sok esetben tízezrei, már azért is a foglyok szabadon bocsátásához vezetnek, mert kellemetlen, hogy nemzetközi viszonylatban is ösmerik esetüket, hogy "sokat beszélnek róluk". A nem szabadultak pedig sok esetben abból merítenek erőt és kitartást nehéz óráikban, hogy tudják, gondolnak rájuk, nem feledkeztek el róluk. Más hasonló szervezetek is alakultak az ember-kínzás leküzdésére. Keresztényeket nem hagyhat hidegen ez a probléma, mert mindig egy elnyomó jellegű politikai berendezkedés ismertető jele a feltűnése és voltaképpen égbekiáltó lebecsülése az emberi méltóságnak.

Egy müncheni tanácskozás margójára:

Tudomány és Vallás

JJz év áprilisának utolsó hetében a Bajor Akadémia impozáns lépcsőfeljárója körül esténként sűrű embertömeg volt látható. Úgy verődtek össze, mintha filmsztárok megjelenésére várnának. De ezek az emberek nem filmcsillagokat jöttek látni, hanem tudósokat, mint Weizsaecker, Lorenz, Franki és Golo Mann, hogy csak néhányat említsünk azokból, akik a bécsi König bíboros meghívására gyűltek egybe, hogy egy szimpozum keretében, teológusokkal karöltve a vallás és a tudomány viszonyáról tanácskozzanak.

A mintegy ötven tudós és teológus részvételével egybegyült szimpózium aztán jelentős eseménnyé alakult — a résztvevők és a nagynyilvánosság számára. Nem azért, mintha megbeszéléseik kiemelték volna sarkaiból a világot, hanem mert maga a tanácskozás témája izgatta a kedélyeket: hiszen az a probléma került terítékre, amely tulajdonképpen Galilei óta állította egymással szembe az Egyházat a Tudomány Világával. Nevezetesen: Tovább távolodóban van-e egymástól az Egyház és a tudomány elképzelése a világmindenségről, a földről és az életről?

Az előadásokból lehetett látni, milyen nagy utat tettek meg mindkét oldalon, a tudósok is, a teológusok is azóta, hogy jó harminc évvel ezelőtt- még egymással összeférhetetlen tételeiket hangoztatták.

Abban mindjárt egyek voltak, hogy senki sem tudja honnét jön az é- let, s hogy egyáltalában mi az élet... A tudósok sem ijedtek meg a ’’misztérium” fogalmától.

Ami az ember eredetét illeti, a teológusok nehézség nélkül meghajoltak a Darwinisták és neo-Darwinisták előtt, míg a tudósok elismerték, hogy ezek a tudományos irányzatok, ha sok mindenre fényt is derítenek, maradéktalanul mégsem magyaráznak meg mindent s a híres Missing Link még ma sincs meg, ma is ’’missing”. A gének szakértői még azt is megemlítették, hogy számokkal ki tudják mutatni . . . hogy az élet kezdete óta eltelt idő nem elég ahhoz, hogy egy amőba, pusztán a szelekció és mutációk igény