A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
371 PARAGUAY (az Amnesty International dokumentációs a- nyagából) Vallatás vasrúdon. Beküldte egy a- zóta kiábrándult őrnagy a rendőrségtől. a XI-XIII. században az eretnekek vallatásánál használta. Jóval később Sztálin és a nemzetiszocialista német hatóságok, aztán az európai, gyarmataikat védő hatalmak, mint Franciaország Indokínában és Algírban. De voltak hosszabb időszakok, amikor a kínzás szünetelt, így a keresztény éra első századaiban és a 19. században. Mindez arra utal, hogy a kínzás nem elkerülhetetlen, nem is minden kor vagy kormányzati rendszer sajátja. Napjainkban viszont tagadhatatlanul terjedőben van és nem a hírszerző szervek fejlettsége az ok, hogy világszerte felfigyelnek rája. Nagyjából három csoportba oszthatjuk azokat az országokat, amelyekben ma emberkínzás folyik a vallatásnál: 1. ahol a kapitalista vagyonfelhal- mozás egy kis számú elit számára volt csak lehetséges (Brazília, Csile, Argentína, Uruguay, Irán, a Fülöp-szi- getek) vagy egy nemzeti jellegű belső lázadással kell számolni (Észak-lrország, Dél-Afrika, Namíbia és Palesztina}, 2. olyan helyek, ahol a kínzás kifejezetten az elnyomást szolgálja (Uganda, Kampucsea) és végül 3. a vasfüggöny mögötti államok (Szovjetunió és csatlósai meg Kína és egyéb kommunista államok), ahol a belső ellenzékkel szemben a kínzást középkori raffináltsággal alkalmazzák s a letartóztatottakból teljes beismerést, maradéktalan önkritikát kényszerítenek ki. Ritkán szokták bevallani, milyen célok érdekében használják ezeket az embertelenségeket. Az algíri háború i- dején Massu tábornok arra hivatkozott, hogy "a cél szentesíti az eszközt" s a kínvallatás szükséges rósz egy még nagyobb rossz elhárítására (meg tudják pl. akadályozni vele, hogy egy nyilvános helyen bomba robbanjon). Az ilyen közvetlen célok hajszolása helyett azonban inkább az a szándék vezeti a kínzást alkalmazókat, hogy megtörjenek egy embert és helyrehozhatatlan kárt okozzanak az eszmének, amelyet képvisel. Az 1973 szeptemberében Párizsban tartott XXI. Nemzetközi Pszichológus Kongresszuson az akkor újdonságként hatócsilei kínvallatások céljait így jelölték meg a szakértők: 1.információk szerzése, 2. megfélemlítés, 3. elijesztés az ellenzékieskedéstől, 4. átformálni a megkínzottat ajunta besúgójává, 5. új kinvallatási technikával kísérletezni, azt tökéletesíteni. Az Amnesty International dossziéi szerint 1975 óta Csilében valóban átadta helyét a durva fizikai kínzás a progresszív fizikainak, a hagyományos pszichológiai pedig az ún. raf- finált lélektani módszereknek. Manapság Nyugaton is Keleten is kibővült a tortúra hagyományos birodalma. Hozzá tartozik az agymosás, az érzékszervek felfogó képességének csökkentése, a psziho-analízis, a hipnózis és a gyógyszerek széles
