A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

3

nak a bölcsei keresték fel, még csak nem is Perzsia művelt gondolkodói, vagy Babilónia okos adminisztrátorai. Közönséges barbárok, ha nem is vadak, de mindenesetre furcsa és képtelen hiedelmekkel teli pogányok jöttek megnézni Jézust. És sem Józsefben, sem Máriában nem lett volna annyi helyes érzék, hogy elutasítsák az ilyeneket? Vagy talán valamiképpen ezekért is jött Jézus a földre? Nos, ha Jézus megttűrt maga mellett ilyen furcsa alakokat, akkor igazán mindenkit megtűrhet... És éppen ez Vízkereszt ünnepének a mondanivalója! Jézus az egész emberiségért jött a földre, és az egész emberiség Benne talál rá vallási kiteljesülésére. Nemcsak Vahweh népe, hanem Zoroaszter követői (a mágusok valószínűen ilyenek voltak) is. A buddhisták is, a hinduizmus hívei, az animizmus primitívjei, a sintóisták, a muzulmánok éppúgy, mint a nyugati keresztények.

Nem is olyan régen még úgy képzeltük, hogy egy pogánynak vagy más vallásúnak, ha a Názáret Jézus követője akar lenni, mindent fel kell adnia, amiben eddig hitt és hozzánk mindenben hasonló kereszténnyé kell válnia. Ma másként tudjuk. Jézus mindazt betetézi és tökéletessé teszi, ami mindenféle emberi vallásos élménynek és hagyománynak a legjava. Nehéz meghatározni, hogyan megy végbe a valóságban ez a folyamat és kétségtelenül sokmindennek még változnia kell, de ha Jézus a babonás mágusoktól nem kívánta, hogy mindent adjanak fel a múltjukból, akkor másoktól se kívánja, hogy kultúrájuknak lényeges vonásait áldozatul dobják oda megtérésükért. Mindaz, ami bennük jó, ami igaz, ami igazán felemelő és emberi érték. Jézusban talál beteljesedésre.

Minden út Hozzá vezet, mert az Ő hívása mindenkihez szól. Ma látjuk csak, mennyire helytelen volt a nyugati kereszténységtől, hogy a pogány megté- rőktől elvárta, hogy jó keresztényekként jó európaiakká is alakuljanak. Jézus i- lyesmit sosem kívánt volna tőlük. Amit megkívánt volna, az főként az, hogy a jóságos, velünk együttérző, bennünket szerető mennyei Atya fogalmát, akinek létét Ő nyilatkoztatta ki nekünk, elfogadjuk. A többi másodrangú. Ugye, nem is olyan könnyen tudjuk ezt elhinni? Mi tovább is sandán nézünk az idegenre, a máshonnan jövőre, a különös látogatóra. Ha keresztény akar lenni, hát legyen o- lyan keresztény, egészen olyan, amilyenek mi vagyunk. Rajta hát, Mágusok, vágjátok csak le hosszú szakállotokat, öltözzetek elfogadható ruhákba, égessétek el szent könyveiteket, felejtsétek el szokásaitokat és hagyományaitokat, kérjetek vasárnapi kollekta-borítékot, és legyetek igazi keresztények, mint mi.

Vízkereszt napján nézzünk szembe a ténnyel: nemcsak be kell fogadnunk egyházunkba azokat, akik mások, mint amilyenek mi vagyunk, hanem jó szélesre ki is kell tárnunk a kapukat, hogy beléphessenek. Mindenki bejöhessen? Egyesek közülünk talán hajlandók is lennének befogadni azokat, akik más nemzetiségűek, vagy más a bőrük színe — feltéve, hogy úgy gyakorolják a vallásunkat, ahogy mi szoktuk. De hogy még azt is megengedjük, hogy megőrizzék saját kultúrájukat, szokásaikat, hagyományaikat, és ráadásul elismerjük, hogy mindezek a számunkra idegen dolgok Jézusban elérik igazi kiteljesedésüket — erre leg-