A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
362 — No, ez eddig jól megy — dörzsölte kezét megelégedetten a pap. — Úgy látszik, a helyzet megérett a feloldozásra... Majd a missió még jobban megérleli... - Táviratot küldött a püspök úrnak. Válaszában a püspök felhatalmazta a missiós papot, hogy a lelkigyakorlat befejezésekor feloldozhatja a népet az egyházi tüalom alól és akkorra megérkezik az új adminisztrátor is... — Ej, a ragyogóját, - örvendezett a lőcsfalvi pap - úgy látszik, megy itt minden, mint a karikacsapás... Csak az a kérdés, mit fog tenni a ’’dinasztia”? A missió közepe táján újra átkocsizott Bábafára. Gyuri közben persze szintén kiszimatolta a helyzetet s csak csóválta a fejét: — No, hallja főúr, sose gondóttam vón, hogy üyen is megeshe- tik! Hát miféle katolikusok ezek? — Csak ne ítélkezzünk, Gyuri fiam, Majd meg kell várni a végit. Mert az emberfia bizony gyarló alkotmány, nagyon gyarló, sok minden kitelik tőle. — Hát ki! — nyomatékolta meg a kocsis. A missiós pap lelkendezve fogadta. A missió jól megy. A lázadók is itt vannak pereputtyostul. Azt mondják, ennyi nép még sohasem volt a bábafai templomban. Erre a lőcsfalvi pap felkereste a bíró uramat is. Szegény feje zavarában azt sem tudta, hová ültesse a papot, annyira megtiszteltetve érezte magát. Most aztán töviről-hegyire megtárgyalták a dolgot... A missiós pap is beleszólt: — Bíró uram, tévedni emberi dolog, de a tévedést beismerni és jóvátenni, igazi nagy, keresztény dolog. Becsülöm magát nagyon, hogy erőt érzett magában, hogy részt vegyen családostul és rokonostul a lelkigyakorlaton. — Köszönöm szavait tisztelendő atyám. Restellem, hogy velünk üyen rettenetes dolog megesett, de majd igyekezünk azon, hogy soha többé ilyen elő ne forduljon. Majd a lőcsfalvi pap adta meg a végső utasítást: — Nézze, bíró uram, a missió befejezésére, tehát szombaton délben vonaton megérkezik az új adminisztrátor, ugyanaz a fiatal pap, akinek orra előtt bezárták a templomajtót. Remélem, megköveti majd és biztosítja támogatásáról, ez nagyon jól esne neki... — Hát ez csak természetes, főúr. De nemcsak én, hanem az e- gész képviselőtestület, mint kegyúr, ott lesz az állomáson a vonatnál. — Ez szép lesz, felér tíz megkövetéssel.
