A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
357 tettem, de úgy, hogy elcsodálkozott rajta. - Hol tanultál meg így heggeszteni? - Itt a fogságban majdnem egy évig csak heggesz- tettem - válaszoltam. Aztán kiadta az első munkát. Jól sikerült. Megelégedést mutatott. - Volt időm körülnézni az üzemben. Három csarnokból állott, egyenkint 30 méter széles, és 300 méter hosszú, egybeépített hodály, háromnegyed része romokká bombázva. A középső csarnok épen maradt részében német, magyar, hatalmas munkagépek hekatombája, részben törötten, javíthatatlanul, hiányosan, a futódaru által egymásra hajigálva. Miközben egy gépalapot heggesztettem a földön, női cipők kopogása üti meg a fülemet a járdának lerakott vaslemezeken és a- mint mellettem elhaladt, a Chat Noir par- főm illatát érzem. A gyárak főigazgatójának leánya ment el mellettem, a legújabb párisi modelbe öltözötten. Talán szerette nézni a rabszolgákat... Lehet... A szag, az illat a legjobb emlékeztető. Eszembe jutott, hogy a feleségemnek is ez a kedvenc parfőmje... És én rongyokban, a földön térdelve heggesztek... És biztosan nagyon büdös is vagyok... Akkor éreztem, hogy milyen nyomorult tud lenni az ember... Aztán valami két gerendaféle jutott az eszembe, keresztbe fektetve egymáson... és... és azon az Isten Fia függött. ö nem lázadt fel sorsa ellen. Mást mondott: Atyám, bocsáss meg nekik... Egyet sóhajtottam. Visszatérdeltem a földre és folytattam a heggesztést. Az üzem harmadik csarnoka teljesen ép volt, azt nem érte bomba. Ennek az üzemnek volt egy hozzáépített kisebb mintegy 30 méterszer 30 méteres fióküzeme. Arrafelé tartottam. Láttam, hogy valami igen nagy vaslemezt akarnak oda bevinni. Azt is tudtam, hogy napok óta kínlódnak vele, de sehogy se megy. Ebben a kisebb műhelyben u- gyanis nem volt darú. A lemez súlya pedig kitett vagy 18-20 tonnát. Egy darabig néztem, aztán odaszóltam az ott álló Fedoriv- nak: Ve dühöngj, mert káromkodott ám csúnyán, hagyasdd abba a munkát, holnap én majd beviszem, csak néhány embert adj segítségül. Gondolom, nem hitte, de ráállt. Reggel aztán kerestem két hosszú vasúti sínt, a darúval odavitettem, lefektettük egymás mellé. A külső darú szépen beemelte a melléküzembe. Kerestünk hengeres vasrúda- kat, rátettük a sínekre, ezekre pedig azt a behemót vaslemezt és a síneken szépen begurítottuk a helyére. Ez az egyszerű játék úgy meglepte Fedorivot, hogy behívott az irodájába és közölte velem, hogy: Te leszel a második üzemlakatosi csoport főnöke... Hatalmas, legnehezebb ipari gépeket kellett kijavítani, üzembe helyezni. O roszországban normára dolgoznak. A norma egy embernek a napi teljesítménye, amit 8 órai munkaidő alatt el kell végeznie, akkor megkapja a fizetését. Ha nem végzi el vagy nem tudja elvégezni, csak az elvégzett munkája után kapja meg a járandóságának hányadát. Az üzemlakatosi munka nem normalizálható. Az üyen munka felvállalásra megy és a szerződés, a nariad, egy úgynevezett normarovcshikYaX történik az e- gész csoport részére. Ez a normarovcshik egy hosszú, sánta ember volt. Mikor megmondtam egy-egy gép javításának az általam kikalkulált árát, a sánta rendszerint nem fogadta el, hanem átsántikált a Tormás csoporthoz és Tormástól kért ajánlatot. Természetesen, mire odaért, Tormás már tudta, hogy én mit ajánlottam, ezért ő többet kért - és ezt mindig így csináltuk. Eredménye az lett, hogy szépen tudtunk keresni. A szerződésből rám eső rész mindig olyan magas volt, a- mit nem adhattak kezembe, mert a hadifogoly csak 300 rúbelt kaphatott kézhez havonta. Ezen lehetett segíteni. A magam részét is szétosztottam a munkásaim között azzal, hogy az egyik dohányt hoz, a másik tejet, stb. Még így is mindegyiknek bőségesen maradt az én részemből... Jól ment a munka, szépen teljesítettünk, így hát Fedoriwal hamarosan jó barátságba kerültünk. Az irodáját is megosztotta velem. Itt sokszor elbeszélgettünk. Kiderült, hogy a katonaságnál mindketten tüzér műszaki szolgálatot teljesítettünk. Ezek mellett magy vadász volt, mint egykor én is. Szóval: volt téma bőven, szó esett mindenről. Egyszer megkérdezte: Vologyka, mi az az érem, amit a nyakadban viselsz? - Tudod
