A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8. szám

i EGY VOLT HADIFOGOLY EMLÉKEIBŐL: NAGYBOLDOGASSZONY 356 MARIUPOL - Máriafok, 1948. A hogy hallom, mostZhdanovgradnak hív­ják... Az Azovi tenger északi oldalának közepén terül el. Körülötte van négy hatal­mas város: gyárvárosok, bennük kizárólag ü- zemek vannak, mégpedig a legnehezebb gép­ipari megmunkáló berendezésekkel, vas- és acélolvasztókkal, öntó'dékkel... Táborunkhoz legközelebb a Zhávod Il­yich (Iljics-gyár), mintegy fél órára esett. Ott volt a legközelebbi bejárata meg az őr­ház. Szegesdrótokkal volt bekerítve, megfe­lelő' látótávolságokban őrtornyokkal. A terü­lete pedig keresztbe-hosszába mintegy két- három órai út, dróttól szegesdrótig... Valamikor 1948 őszén érkeztünk ide, de annyira leromlottan, hogy a tábor vezető­sége nem osztott be munkára, sőt még az é- lelmi járandóságunkat is megduplázta... Csodálatos klímaváltozást tapasztal­tunk. A sztyeppék északi jeges szele ide nem jutott el, mert a terep változó magassága út­ját állta, másrészt a tenger enyhítő melege, de főleg az úgyszólván állandó déli szél, na­gyon megenyhítette a hideget. Láttunk ha­vat is, télen, sőt egy-két alkalommal a pufaj- ka is előkerült, de csak ritkán és a hó is ha­mar eltakarodott. Az itt élő foglyok igen jó testi kondíci­óban, aránylag jól öltözötten... A szobák, folyosók tiszták, falaik olajfestékkel festve, katonai ágyak, szalmazsák, lepedő... Az ud­varon hatalmas virágágyak, már hervadóban, de mi lehetett itt nyáron?... Két színes szö­kőkút... Az egyik épületszárnyban nagy színházterem, igen szépen dekorálva, színész kellékekkel gazdagon felszerelve. - Mintegy 18-20 tagú elsőosztályú zenekar... Emberi bánásmód... Szóval szép helyre érkeztünk. Ez vol a MINTA TÁBOR, ezt mutogatták az oroszok mindenkinek, főleg az idegen nem­zetbeli bizottságoknak. Ebben a kellemes környezetben na­gyon élveztük a hosszúra nyúlott vénasszo­nyok nyarát... És — és azt, hogy múlóban volt az éhség-fájdalom, mert az tud ám fájni, az ízeiben érzi az ember - ha annyit evett, hogy az ujjával eléri, akkor is éhes... Aki nem próbálta, nem tudja. Mi tudtuk... Sok minden történt ottlétünk alatt, szólok ezekről is egyebütt. Mikor már egy kissé feljavultunk, a tábor melletti fűrészte­lepre osztottak be minket. Nem sokat dol­goztam ott, mert pár nap múlva hívattak a táborparancsnokságra. Egy félszemű orosz őrnagy fogadott. Pest ostrománál vesztette el az egyik szemét. Valami szilánk... Mi csak a félszemü Bilinek becéztük. Ember volt, jól bánt velünk, valamelyest magyarul is megta­nult. ö volt a tábor munkaügyi minisztere. Kezet nyújtott: Zdractvujte tovarisch, sadi- tes, (üdvözlégy, bajtárs, üljél le) és egy szék­re mutatott. - Azt hallottam, hogy te mér­nök vagy és kitűnő villanyheggesztő is. - Hát ezt honnan tudod? kérdeztem. Ismered Vaszilij Tormást? - mondta. Az egyik ma­gyar vasgyárban volt valamikor üzemvezető, ugyanott meg én ellenőriztem a katonai munkákat, innen ismertük egymást. Itt a tá­borban futottunk össze. Vaszüij üzemvezető volt az Ilyich-gyár 7. számú üzemében, és mint üyen, igen nagy tekintély. - Hol dol­gozol? - kérdezte.Mondom, a fűrésztelepen. -No, az nem neked való munka. Majd én se­gítek rajtad... óval az ő ajánlatára, már másnap reg­gel vele mentem a gyárba. Onnan kértek még egy üzemlakatosi csoportfőnö­köt... Ivan Ivanovich Fedoriv, az üzem főnö­ke, akihez barátom elvitt, igen végig must­rált. - Hogy hívnak? - kérdezte. Rajtam ra­gadt már valahogy a Vologyka név, így mu­tatkoztam be. - Gyere velem! - szólított fel és valahonnan a vacakok közül két vasle­mezt keresett elő. elvitt a heggesztő felszere­léshez és felszólított, heggesszem össze. Meg­

Next

/
Thumbnails
Contents