A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-08-01 / 8. szám
354 gítségükre legyen. Kinyitották a kabin ajtaját. A folyosó lámpái égtek, de nem jött be hűvös áramlat az ajtón. Tehetetlenül nyúltak el, arcukat ellepte a verejték és félig álomban, félig ébren, szótlanul, sápadtan méregették a menyezetet. 30. ezsó' csattanásra riadt. Jéghideg á- ramlat csapott arcába és a következő pillanatban érezte, emelkedik; valami hideg és síkos erő taszítja le ágyáról. Ijedten ugrott fel. Egy hullám ereje kivágta a karvastagságú csavarokat és a tengervíz elöntötte ágyát. Szólította társait. Nem volt annyi erejük, hogy segítsenek kézitáskáikat kimenteni a vízből. Rezső érezte ajkán a tengervíz sós ízét, testéről csurgóit a sós hullám, ágya egy víz volt és lent, a padlón, bokáig érő áradat ömlött. A feltűnő zajra a személyzet elősietett, vödrökkel és törlőruhákkal igyekeztek a kabint megszabadítani a nagy víztől. Egyik matróz Rezső ágyára állt, teljes erejének megfeszítésével benyomta az ablakot és újra visszaerősítette a csavarokat. A gyors, ideges olasz szavakból kivette Rezső, hogy nem mindennapos viharral küzdenek. A matrózok között is nem egy feltűnően sápadt volt és kabinboyuk nekidőlt az ajtónak, mikor a vízmeréshez látott. 31. ásnap nem volt kedvük reggelizni. A vihar nem szünetelt, még erősödött. Délben sem mentek e- bédelni. Sápadtan, sárgán, tehetetlenül feküdtek ágyukon és nem éreztek éhséget, szomjúságot. Csak harmadnap reggel mentek fel az ebédlőbe. Az utasok háromnegyed része hiányzott. Az asztalokon még mindig mozogtak a tányérok. Rezső megtudta egy hajóstiszttől, hogy a taifun második gyűrűjébe jutottak. Tavaly ugyanezen a helyen csaknem végzetes szerencsétlenség történt. A Conte Verdé-t megragadta egy hullámhegy és zátonyok között egyszer- csak földobta egy szikla oldalára. A hajó alja beszakadt és egy hónapig dolgoztak rajta, míg rendbehozták. Az u- tasokért más hajó jött, kisebb zúzódá- son, a rosszulléten meg ijedtségen kívül bajuk nem esett, mert olyan magas ponton álltak meg, hogy újabb hullám nem tudta a tengerbe sodorni a Conte Verdé-t. Nem volt valami édes vigasz, de a súlyos részén már túl voltak, és óvatosan, jól megkapaszkodva minden lépésnél, föl lehetett jutni a fedélzetre. 32. Ijezsö felvitt magával egy fekvőszé- j x két és a nagy darú erős oszlopa mellett leült. A hajó még dobálta magát; sistergő, tajtékzó víz csapkodott körötte, a- meddig csak szeme ellátott. Mint egy nagy máglya valamelyik pusztán, melybe ha belemered a szem és látja az ösz- sze-vissza lengő lángnyelveket, olyan volt ez a tiszta, haragosan zöld, habjaiban hófehér víztömeg. A hajó orránál, ahol először csapódott az acélkolosz- szushoz, fölvágódott és a három ember nagyságú vasmacskákon, a derékvastagságú köteleken nyargalt végig. A lengyel archimandrita följött egy-két percre, de újra rosszul érezte
