A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-08-01 / 8. szám

353

Ö második napon, utazásuk harmadik hetének végén egyszerre megingott a hajó. Orra bukott, aztán visz- szanyerte egyensúlyát. Hátradőlt, e- melkedett és lassan süllyedni kezdett. Álmosító, ringató érzés volt, hasonló a hintázáshoz. Ám egyre erősödött a rin- gás. Hirtelen rántásszerű, idegroppantó lökéssel emelkedtek föl és csattanva hullottak le egy mély völgybe. Este volt. A fedélzet lámpafényében tejfehér, habzó hullámok csillantak meg és szélesen fröccsent a víz vissza a sötétbe. A hajó eló'reugrott hirtelen, aztán oldalt dobódott és és elkezdett himbálózni ritmikusan szaggatottan, köri28.

Cser László

ü

□□□□□□□□□□□□□

MÚLT és JELEN

□□□□□□□□□□□□a

nak a kemény földre. Már állni sem tudtak. Ledőltek ágyaikra. Hol a lábuk, hol a fejük volt magasabban és közben újra körirányú mozgások vették el öntudatuk utolsó ellenálló képességét is. Rosszul érezték magukat mind a hárman. Valami furcsa, kínzó és reménytelen szétdaraboltság érzése volt ez; a tehetetlen kiszolgáltatottság változtathatatlan nyomorúsága. Nem aludtak és mégsem voltak ébren; forgolódtak, de semmiféle testtartás nem adott enyrányban. El kellett hagyniok a fedélzetet. A hullámok orgiája tombolt lenn, hatalmas víztömegek ugrottak fel a hajó orrára, végigömlöttek a fedélzeten és ruhájuk egy víz lett. Támolyogva, sápadtan botorkáltak le kabinjukba. A kellemes érzés eltűnt. Tehetetlen bábok voltak: egy legyőzhetetlen, vad e- rő kénye-kedve szerint játszott velük.

A matrózok végigjárták a kabinokat és a vastag kerek ablakok vaskapcsait ráfordították a csavarokra. Zuhantak és fölfelé szaladtak, oldalt billentek és hátra estek; hirtelen, mintha egy megőrült lift cipelte volna őket, aztán az elszakadt kötelek ledobták volna nehézkes testüket, hogy meg ne álljanak, míg összetörve rá nem hullhülést. Nem a ’’ringjispil” és hullámvasút szédülete volt ez, hanem egy súlyos idegtépő öntudatlanság és kevergés, rosszabb a lázálomnál, mert félig öntudatos volt és menekülni nem lehetett előle. A percek is óráknak tűntek és minden erejüket összeszedték, hogy tartsák magukat.

29.

ezső félig aléltan elterülve ágyán, csukott szemmel, forró, rövid lélegzéssel zihált. A hajó minden nyílását lezárták, a levegő meleg volt és bágyasz- tó. Kint, valahonnan a többi kabin felől üvegcsörömpölés és ideges szaladgálás nesze hallatszott, orvos sietett a gyengébb idegzetű utasokhoz, hogy seI