A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
36 is. Ez nemcsak a vezetés és irányítás stílusában nyilvánul meg, hanem az ellentmondást nem tűrő tanrendszerben és közös életük mindegyikükre kötelező, egyforma életmódjában is. Míg a külvilág közösségében nem tűnik el és bizonyos szemszögből hasznos is a különböző egyéniségek között fennálló feszültség, addig ezekben a csoportokban nem tűrnek meg ilyesmit. Minden ”egyéni”-nek, minden különvéleménynek el kell tűnnie, ellentéteket és önálló gondolkodást az ’’önzés” gyűjtőfogalmával bélyegeznek meg és az ördög kézzelfogható befolyásaként könyvelnek el: így akar küzdeni az isteni tervek megvalósulása ellen. A tagok kiképzése olyan mélyreható, hogy ha belépésük'után pár hónappal találkoznak övéikkel, azok nem ismernek rájuk, egy egészen megváltozott, régi énjéből kiforgatott valakivel állnak szemben. A vallási közösségükön kívüleső világhoz való viszonyulásuk is kettős arculatot vesz fel: egyrészt az új, megtalált "igazságnak” fanatikus képviselői és propagandistái, másrészt teljesen képtelenek normális kapcsolatok felvételére, vagy felújítására; a csoportokon kívüleső életben idegeneknek, biztonságérzetüket vesztett embernek érzik magukat. — 4. Abban is megegyeznek, hogy követőiktől erejük teljes bevetését kívánják. A következetesen külvilág-ellenes és egyéni áldozatok meghozására hangolt életük egy fajta "e- lithez tartozás” érzetét kelti bennük; egy új világ és egy ébredező új kor előfutár- jainak képzelik magukat — ez is hozzájárul ahhoz, hogy a külvilágnak rájuk vonatkozó, mégoly megokolt bírálata is egyszerűen lepereg róluk. Mi teszi fogékonnyá a fiatalokat az új hit irányában? Ezeknek a szélsőséges vallási csoportusolásoknak megjelenése mindenütt meglepetés-szerűen érte a társadalmat, pedig a jelenség nem új. Előhírnökeik voltak az ifjúságnak különféle ’’földalatti" csoportosulásai, a hippie-tuozgalmak. a kábítószerekkel kísérletezők társadalmunktól elkülönülő csoportja, a különféle életstílusú kommúnákba tömörülő fiatalok, vallási vonalon a szintén sokféle karizmatikus csoport, politikai vonalon pedig a radikálisan forradalmár ér/elnuíek föld alá kényszerült szervezkedései. Bizonyos lélektani tulajdonságok azok, amelyek ilyen elkülönésre indítják a fiatalságot. Egy fajta kielégületlenség, amely annak érzetével jár. hogy a légi rend nem tudja jövőjüket biztosítani, nem ad értékesnek látszó életcélt clébük és csak a megszokott keretekből való kitörés kecsegtet reménnyel. Innét könnyű megtenni a következő lépést, elhinni, hogy csak egy, a régivel mindenestől szakító életstílusban találhatják meg azt, amit keresnek, egy próféta mindenestől új tanítása adhat megoldást és egy szorosra font életközösség a hasonló gondolko- dásúakkal. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az előző nemzedékeket lelkesítő hit <i haladásban már rég eltűnt mai világunkból; hogy a fenekestül pluralistává vált világ a lelkiismereti szabadság kihangsúlyozásával az egyén magár'»maradását is előmozdította (nincsenek bevált receptek, mindenki a maga szerencséjének kovácsa); hogy mai világunkból eltűnt az. idealizmus s az unalmas tárgyilagosság, a
