A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
_1 nyezetből. A közép- és felsőbb társadalmi rétegekből annál több. magyarázat - hamis beállításban Elkerülhetetlen, hogy a kérdés fel ne merüljön: Mi az oka a hivatások krízisének, és mit jelent ez a francia egyház jövője szemszögéből? Egy kanonok, Fernand Boulard, már az ötvenes években foglalkozott a problémával. A püspöki kar pedig két alkalommal is (67-ben és 72-ben) foglalkozott a papi utánpótlásnak kérdésével, egy bizottság erre vonatkozó tanulmányát köny- alakban is kiadta (Tous responsables dans l’Église, Centurion kiadó, Párizs), 1975-ben pedig a Lourdes-i püspökkari konferencia tárgyalt a papi kiképzés reformjáról. Közben több könyv is megjelent, amely a papi hivatások visszaesésének okait kereste vagy a jövő szemszögéből szóba jöhető megoldásokat, de mindegyikük (a francia katolicizmus megosztottságához alkalmazkodva) vagy csak konzervatív, vagy csak progresszív nézőpontot képviselt. A konzervatív álláspontot legtekintélyesebben egy Nancy-i egyetemi tanár, Paul Vigneron 76-ban kiadott műve (Histoire des crises du clergé fran^ais contemporain, Téqui kiad. Párizs) képviseli. Történészként tekintélyes adathalmazt dolgozott fel, 1889-1975-ig ábrázolja részletesen a francia papság statisztikai fejlődését, kiképzési modelljeit és a benne visszhangot keltő szellemi áramlatokat. Konzervatív katolikusként úgy véli, hogy aránylag egyszerű a jelenség okaira rámutatni. Véleménye szerint a francia világi papság utánpótlásának két közelmúltban fellépő krízise (1900 és 1914 közt, valamint 1945 után) egyenes kapcsolatban van az akkori papság dogmatikai és szellemi profiljával. A modernizmus tévtanainak két különböző időben végbemenő kitörését követi a hivatások krízise. 1893 és 1900 között az évenkénti papszentelések száma növekedőben volt (1205- ről egész 1733-ra). Aztán éppoly szabályszerűen csökkent; az 1918-as évnek 152 primíciása volt a mélypont. Ennek a tragikus helyzetnek - Vigneron szerint — az amerikanizmus volt az oka. az 1919-es és 39-es évek közt megint e- melkedő tendenciát mutat a papszentelések száma (184-ről 1214-re), mert ebben az időben — megint csak Vigneron megállapítása - egy szellemi és teológiai fellendülés volt tapasztalható a francia klérus soraiban. A második krízis 1945-ben vette kezdetét; az 1947-es év 1649 újmiséséből 75-re már csak 161 primíciás jutott. Ennek a neo-amerika- nizmus és a püspökök az oka. Vigneron célzatos beállításából tehát azt a történelmi ’’törvényszerűséget" állapíthatjuk meg, hogy: valahányszor bizonytalanná válik a hit, vagy felenged az egyházi fegyelem összetartó ereje, az mindig megmutatkozik a papi hivatások visszaesésében. A megállapításban azonban elfogadhatatlan, hogy a két negatív jelenségnek (a hit elsekélyesedésének és a összetartó kapcsok meglazulásának) nincs más sokféle oka; egyedül a neo- amerikanizmus mindennek a magyarázata. Vigneron egy nagyon bonyolult tényállást egyetlen okra vezet vissza. tozott. Körülbelül 20 éve alig jön hivatás a gazdálkodó és városi munkás kör-
