A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
323 □□□□□□□□□□□□a PROBLÉMÁK és MEGOLDÁSOK □□□□□□□□□□□□a n hatvanas években figyeltek fel Nyugaton az éhínség problémájának az egész világot érintő jelentőségére. Mintha a hetvenes évek második felében azt is észrevennénk, hogy az ember-méltóság tudata többet kíván a kenyérnél: szabadságot és igazságosságot. Azért hangoztatják ma az emberi jogokkal kapcsolatban, hogy nélkülük lehetetlen tartós békét és biztonságot elképzelni a világban. Minden embernek, mint személynek, szüksége van egyénisége kiteljesüléséhez embertársai jóakaratú közreműködésére. A társadalom törvényei- és szokásaival adja meg ezt a közreműködést azáltal, hogy egyrészt elismeri, másrészt megvédi az egyén jogait. A legalapvetőbb jog, az egyén élethez való joga. Ezért vannak sokan, akik ennek a jognak súlyos megsértését látják a magzatelhajtásban vagy az eutanáziában. De az egyénnek sok más, személyi, társadalmi, kultúrális és politikai természetű joga is van — ezeket is biztosítaniuk kell a társadalom törvényeinek. Megengedhetetlen, hogy egyéneket vagy csoportokat például politikai Hume bíboros az Egyház felelősségéről: Hz emberi jogokért... és ideológiai okokból tartóztassanak le, kínozzanak meg és börtönözzenek be. A vallásgyakorlás szabadságát is mindenütt el kellene ismerni és megszüntetni minden előnytelen megkülönböztetést, amelynek a vallás az alapja. Az ilyen emberi jogok érdekében emelt szót vagy megindult tevékenységet sok helyen ellenséges magatartással fogadják. Parancsuralmi rendszerek, jobb és baloldalon egyaránt lecsapnak az ilyen "felforgató elemek"-re. Magyarázatképpen a nemzet vagy az állam "biztonságára" szoktak hivatkozni; ha kívülállók bírálnak, akkor azzal utasítják vissza kritikájukat, hogy az ország "belügyeibe a- vatkoznak" — illetéktelenül. Van természetesen olyan beavatkozás, amit nem lehet elfogadni. De mikor alapvető emberi jogok megsértéséről van szó, lehet-e az ilyen kívülről jövő tiltakozást egyszerűen "illetéktelen beavatkozásának minősíteni? Az emberek testvérisége előbbrevaló fogalom a nemzetek testvériségénél, s Ha tudom, hogy valahol egy embert kínoznak, tulajdonképpen velem is rosszat tesznek. így feljogosítottnak érzem magam, hogy tiltakozzak akármilyen állam ellen, amelyik lesújt arra a polgárára, aki nincs vele egy véleményen. Amikor tiltakozást említek, nem pusztán negatív formájára gondolok, amelyik mintegy azt mondja: "Megállj! Ezt ne tedd!" Amit én tiltakozáson értek, az in- kábbsilyesféle: "Megállj! Gondolkozz. Lehetetlen, hogy ennél jobb megoldás ne lenne! Próbáld meg ezt és ezt." Csak ilyen fajta tiltakozás vezet pozitív cselekvésI
