A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
309 ben, amikor kirobbant Gáborból a vissza- fojthatatlan kérdés:- Ki az a Ritter?!- Ritter? - csodálkozott Etelka. - Sohasem hallottam ezt a nevet.- Ne tettesd magad! - ordított Gábor úgy, hogy őmaga is megijedt a saját hangjától. Shakespeare Otellóját ö csak a színpadról ismerte. Sejtelme sem volt arról, hogy ez az ellenszenves, féltékeny alak az ő szivében szundikál és most egyszerre így előugrik. 0- telió bőszült hangján kiabált tovább:- Az a Ritter reggel 8 előtt tíz perccel becsengetett hozzád. Kilenc és fél percig itt volt nálad. Tudni akarom, ki az?!- De Gábor - rémüldözött Etelka - csak nem vagy féltékeny erre a folttisztító izére!- Mi az, hogy izé? Beszélj világosan! Tudni akarom, ki az? Miért jött? Mi volt a bőröndjében? Etelka, mint az ijedt iskolásgyerek, i- gyekezett jól felelni a kérdésekre. Elmondta, hogy a folttisztitó szerek üzletéből végre i- deküldték a szakértőt, aki bőröndjében a legkülönbözőbb tisztítószereket hozta a helyszínre. Miután sikeresen eltüntette a foltot a dívány bársonyából, el akart neki adni egy óriás üveg tisztítószert, hogy majd a szőnyeget is kitisztíthassa ezzel a csodaszerrel, de nem vette meg, mert a szőnyeg egyelőre nem is piszkos és a nagy üveg folyadék rettenetesen drága volt. Miközben Etelka beszélt, Gábornak mázsás kő esett le a szívéről, de pont, mikor lepottyant, Etelka még hozzátette:- Igazán nem volt szép tőled, hogy i- lyen igazságtalanul rámrivalltál. Tény, ami tény, Gábor érzett is némi lelkiismeretfúrdalást, hogy ő miket gondolt erről a szegény, ártatlan, aranyos Etelkáról... Talán illene is bocsánatot kérni tőle. Aztán az jutott eszébe: hogyisne! Akkor még észreveszi, miket tételezett fel róla. Jobb lesz azt eltussolni. Inkább valami nagylelkű cselekedettel kellene előtte bebizonyítani, hogy ő mégis csak igen jó, szeretetreméltó férj.- Etelkám, - szólalt meg gyengéden és előhúzta pénztárcáját - ha talán meg szeretnéd venni azt a folttisztító csoda-szert, akármilyen drága, nagyon szívesen kifizetem. Vagy talán van valami más kívánságod? Etelka azt szerette volna felelni: edd meg azt a finom húst, amit neked sütöttem. - De ezt nem mondhatta, mert most már a gyümölcsnél tartottak és gyümölcs után már nem lehet a húst feladni. Különben is a mai ebéd már teljesen el volt rontva. Keserűségében odavágta:- Tőled nem kell nekem semmi, te ki- állhatatlan! Gábor egészen belevörösödött ebbe a sértő elutasításba. Etelka azonnal meg is bánta, amit mondott, de ami kiszaladt a száján, már nem lehetett visszaszivni. Megint eszébe jutott az szép mondás: A jó házasság áldozatokból összeszövögetett földi paradicsom... Sehogy- sem tudta eldönteni, hogy a mai tragikus e- béd alatt ki hozott érdemleges áldozatot, ő-e vagy Gábor? Ami meg a földi Paradicsomot illeti, a felől egész biztos volt, hogy az e- gyelőre csak a levesestálban létezett, mégpedig megmaradt paradicsomleves alakjában, és ez az ő szakácsnői büszkeségére és méltóságára halálos csapást jelentett. Ezért hangtalanul, fájón így sóhajtott magában: Milyen érthetetlenek a férfiak! Pont ugyanabban a pillanatban Gábor, az újdonsült férjek keserű tanácstalanságával megállapította: Milyen furcsák a nők! ♦ Etelka azon törte a fejét, nincs e valami tévedés abban a megállapításban hogy a jó házasság áldozatokból szőtt földi Paradicsom? Hiszen áldozatot hozott ő a mai napon, de a boldogság mégsem jött meg. Úgy látszik, a szövögetésbe esett valami hiba. Hát az igaz, hogy ő csúnyákat gondolt Gáborról és oda is mondta neki a magáét. City an ez, mintha ollóval felvágná az áldozatok öltéseiből készükő gyönyörű hímzést. Állandóan kellene talán áldozatoskodni? De hogyan alakulhat abból boldogság? Valami olyasféle lehet ez, mint Beethoven hires szonátájában a Trauermarsch, a gyászinduló. Abban egymásután tragikusan lemondó akkordok csendülnek föl és mégis csodálatosan elbűvölő muzsika lesz belőlük. Igen ám, de csak akkor lesz elragadóan szép a muzsika, !
