A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
310 ha olyan művész adja elő, aki rengeteget gyakorolt előzőleg, mert hát, mint a közmondás is tanítja: Gyakorlat teszi a mestert. Nem lehet mindjárt tökéletes az eredmény a házaséletben sem. Mindennap újra türelmesen kell gyakorolni a tapintatos hangszínezést, a harmóniát termő nehéz, de szép akkordokat, a gondolat fut amok ellenőrzését és vezetését, a szó-csendülések finom lehalkitáSzeder Mihály sát, az igyekvő megértés tónusán... és akkor lassankint kialakul majd az a boldogító összhang, ami a házastársak legnagyobb kincse. Hát majd megpróbálom - sóhajtott nagyot Etelka és eszébe jutott a közmondás: Minden kezdet nehéz... Szerencsére emlékezett néhány biztatóbb közmondásra is, mint: Sok kicsi sokra megy... meg: Türelem rózsát terem... A lőcsfalvi pap naplójából: S ohasem gondolta volna a lőcsfalvi pap, hogy prédikációinak olyan nagy gyakorlati haszna lesz, mint amilyen Kis kántor uramnak lett belőle. Az egyik vasárnap ugyanis, szólván a Hegyi Beszéd egyik szakaszáról, melyben Urunk okítja tanítványait, hogy szavuk legyen ’’Igen, igen” — ’’Nem, nem”, a pap felhasználta az alkalmat, hogy híveinek oktatást adjon arról, hogy a hazugság és az esküdözés, még a legkisebb is, VB.lotl3.TmÁcr bűnös dolog s mégis az emberi élet te- ^ le van hazudozásokkal, mert a kérdések néha olyan hirtelen merülnek fel s bizony esik úgy is néha, hogy az ember fia sem igent, sem nemet nem mondhat hazugság nélkül. Bizony néha magunk sem tudjuk, hogy fogjuk a feleletet megúszni, hogy hazugságba ne keveredjünk. A megoldás az lenne, hogy olyan okos feleletet kellene adni, hogy a kérdezőt is kielégítse és a válasz adó se maradjon hazugságban. Vagyis: hogyan is lehetne valótlant mondani hazugság nélkül? Kis kántor uram ott fenn a kóruson vakargatta a füle tövét, gondolván: No Uram, hát akkor nem is olyan könnyű dolog jó kereszténynek lenni! De hamarosan nekividult a kántor, mikor a továbbiak is elérték füle nyílását és papja egy esetet említett Szent Atanáz, híres régi egyházatya életéből. Ahogy a pap mondta, Atanáz ott ő- döngött elmélkedve a pusztaságban, amikor lódobogás rázta fel elmélkedéséből. Két római zsoldoslegény kiabált rá csak úgy lóhátról, nem látta-e errefelé valahol azt az ariánus-faló Atanázt? — No, most mi lesz? — kérdé a lőcsfalvi pap szónokiasan ájta- tosan hallgató lőcsfalvi híveit. — Mit felelt Atanáz? Mert egy szent csak nem mondhat hazugságot, nemde? Az áhítatos keresztények lélegzete is elállt erre a szónoki kérdésre, mert elvégre hazugság ide, hazugság oda, érezték, hogy ők
