A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
nem is egészséges. Etelka egyáltalán nem rajong a borsos ételekért. De mit meg nem tesz egy önfeláldozó feleség? A férje ízlése szerint főz. Épp a napokban olvasott egy lélekemelő gondolatot: a jó házasság áldozatokból összeszövögetett földi paradicsom. Hát nem gyönyörű? Na, majd ő kiszövi ezt a paradicsomot. Paradicsom? Egész jó ötlet. Ma paradicsomlevest fog főzni. De vajon Gábor szereti-e? Ezt még nem volt alkalma kitanulmányozni. Etelkának ez kedvenc levese. Lehetőleg minden héten egyszer lesz paradicsomleves. És ha Gábor nem szereti? Kivételesen ő is hozhat egy kis áldozatot. Ezek után Etelka elkészítette az illatos levest, a fűszeres húst meg a körítést és boldogan várta haza az urát. ♦ Gábor szokatlanul pontosan és szokatlanul dúlt arccal érkezett. Etelka nem sejthette, hogy Gábor agyát különféle nyomozási taktikák foglalkoztatják. Nem fogok rárontani a kérdéssel - fűzte Gábor a gondolatait - hogy ki az a Ritter. Úgy fogok viselkedni, hogy őmaga kezdjen a témáról beszélni. Nem vagyok féltékeny, de hozzá kell szoktatnom Etelkát, hogy ő mindig mindent őszintén elmondjon nekem. Valószínűleg, mikor belépek, ezzel fogja kezdeni: Képzeld, itt volt a Ritter... Amikor azonban belépett, Etelka eltűnt a konyhában. Gábor gondterhes arccal, feszült várakozással ült asztalhoz. Etelka végre belépett a füstölgő levesestállal a kezében. - Most fogja elmondani a Ritter ügyet- gondolta Gábor. Etelka valóban odajött hozzá és feléje hajolt, hogy súgjon neki valamit.- Paradicsomleves. Szereted? Ahá - gondolta Gáborban a nyomozó- el akarja terelni a figyelmemet. Nem, kis galambom, nem fogsz ki rajtam! Engem nem lehet félrevezetni.- Gábor - méltatlankodott Etelka - azt kérdeztem, szereted-e a paradicsomlevest, és nem is feleltél.- Csak tálalj - válaszolt Gábor nagyon diplomatikusan és nagyon szárazon. Úgy látszik, nem szereti - sóhajtott magában Etelka, de azért csak belemeregette a levest Gábor tányérjába. Gábor lassan, szótlanul kanalazott és folyton várta, hogy Etelka megszólaljon és valljon. De Etelka hallgatagon figyelte, milyen étvágytalanul eszi a levest. Gábornak úgy tűnt, mintha a leves nem is folyékony lenne, hanem gombócokkal megrakva és e- zek akadoznának a torkán.- Nem ízlik? - aggodalmaskodott Etelka.- Nem - hangzott a kegyetlen válasz és Gábor letette a kanalat. Etelkának majdnem kicsordult a köny- nye, de mert épp ma reggel jutott eszébe az a szép mondat, mely szerint áldozatokból kell szövögetni a házasélet boldogságát, elhatározta, hogy tüntetőén hősies lesz. Sikerült is szó nélkül lenyelnie a buggyanásra kész könnyeket. - Csak semmi sirás. Legyünk e- rősek! Az áldozatokból születendő boldogság kedvéért, mely úgy látszik, egyelőre nem volt hajlandó megszületni... Etelka utolsó reménye a fűszeres húsban volt. Körítéssel együtt behozta az ebédlőbe. Gábor, aki Sherlock Holmes szerepében érezte magát, igyekezett flegmatikuson viselkedni. - Nyugalom és hidegvér! - bíztatta magát. - Most bújik ki a szög a zsákból, illetve Ritter Etelka vallomásából.- Gáborkám - szólt Etelka negédesen- finom fűszeresre csináltam, úgy ahogy te szereted. Kóstold csak! Nagy szelet húst rakott Gábor tányérjára. Gábor azonban teljesen közömbösen vagdosta és rágicsálta a húst. Síri csendben folydogált az evészet. Közben Gábor olyan ijesztő, merev tekintettel nézett a levegőbe, hogy Etelka azt gondolta magában: miért vág ilyen tragikus képet ez a Gábor? Na lám, és most otthagyja a hús felét! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen undok tud lenni.- Mellesleg még azt is megállapította magában, hogy Isten valóban végtelenül bölcsen úgy alkotta az emberi agyvelőt, hogy a benne születő gondolatok nem csendülnek fel hangosan, hanem elmúlnak anélkül, hogy hallhatókká válnának és ennek köszönhető, hogy titokban marad mindaz, amit ilyen estekben férj és feleség egymásról gondolnak.- Épp itt tartott Etelka rejtett elmélkedésé-
