A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
299 megfogadja valaki, hogyha mégegyszer születhetne, a világ minden kincséért nem lenne pap vagy szerzetes. Jó példák ezek kinek-kinek a hivatása felülvizsgálására. íme egy harmadik példa is: Páter, én éveken átázzál a gondolattal mentem ágyba, hogy holnap hazamegyek. Már nem bírom tovább ezt az életet! Másnap azonban élsz égy élt em magam, hogy engedtem e- lőzö este a kísértésnek. Feltettem magamban, hogy várok még egy napot, így ment ez hosszú éveken át. Ma már nincs kísértésem a kilépésre. Hálát a- dok a jó Istennek, hogy megmaradtam a szerzetben. - Az illető nővér túl van már a hetvenen. Ne gondoljuk, hogy csak a szerzetesnővéreknek vannak ilyen problémáik. Egyszer mise alatt elbeszéltem a prédikációban ezt a három esetet. Legnagyobb érdeklődéssel egy özvegyasz- szony hallgatta a beszédemet. Úgy látszik, lélektanilag a házasélet se sokban különbözik a szerzetesélettől... 52 J Japán specialitás a ”kadó”, szó- szerint a ”virág útja”, a virágdíszités művészete. Ennek is érteni kell a módját. Hiszen más virág illik a télhez, más a tavaszhoz és ismét más virág kell nyáron vagy ősszel. Sok függ a helytől, a szobától is, amit díszíteni akarunk. Azt is jó előre megfontolni, kinek a tiszteletére díszítünk, mit is akarunk ezzel vagy azzal a virággal kifejezni, érzékeltetni? Aztán ott van a virág színének, fajtájának, számának (hány szál?), a- lakjának, illatának és nem utolsó sorban az összeegyeztetésnek, ha többféle virágról van szó, a problémája. A virágváza megválasztására is külön figyelemmel kell lennünk. Az egyéni ízlést - ezt sohse szabad elfelejteni - szintén a fentebbi szabályoknak kell alárendelni. Különben ’’nageire” lesz belőle, szóról- szóra lefordítva: (csak úgy találomra vázába) ’’hajigáit virág”. A japánok sokszor ezzel a szóval tisztelik meg az európai-amerikai virágdíszitést: túl sok és az is mind összevissza. Az élet is hasonló a virágrendezéshez. Sok függ a jól megfontolt összeállítástól, összeegyeztetéstől. Isten országának is megvannak a maga szabályai életművészet tekintetében. Gondolatainkból, szavainkból, vágyainkból, cselekedeteinkből könnyen lesz "nageire” ahelyett, hogy Krisztus "kedves, jó illatú”, Istent, embert gyönyörködtető "ikebana”: eleven, élő virág, azaz ’’igazi” virág lenne. Érdemes volna időnként megvizsgálni életmódunkat az isteni virágrendezés szabályaival a kezünkben. 53 J Ha már a virágoknál tartunk, hadd említsek meg még egy példát. Ez esetben arra vonatkozólag, mint hazudtolják meg a japánok is nem egyszer önmagukat éppen a virágokkal kapcsolatban. Néhány év óta divat Japánban "keresztény módon”, azaz templomban esküdni. Nálunk is annyi a nem-keresztény jelentkező, hogy alig győzzük. Ha meg egy kis propagandát csinálnánk, híveinket akár haza is küld- hetnénk: a velük való foglalkozásra már se ideje, se energiája nem maradna az embernek. Nos az esküvőhöz is, mint még sok más mindenhez itt Japánban, hozzátartozik a virág is. Télen-nyáron. A virágosunk már tudja, pedig nem keI
