A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
298 ső a munka, a hivatás. S én se tengert, fenyőt bámulni járok hozzájuk, hanem amiatt az égi függőhíd miatt, ami az emberi szívet volna hivatva összekapcsolni a Mennyei Atya szivével. Mert azért imádságos lélek ám ez a Redempta nővér. Bevallotta, hogy a reggeli szemlélődő elmélkedés gyakran békével, bizalommal tölti el. Főleg akkor, amikor valami bonyolult problémával találja magát szemben az iskolában. Régen sokat idegeskedett, nyugtalankodott ilyen esetben, most azonban szemlélődő imádsággal csillapítja le magát. Utána mindig higgadtabban, jó- zanabbul és biztosabban néz szembe a nehézségekkel. Azt is elárulta egy másik alkalommal, hogy nem is olyan régen sokat bosszankodott még a mások hibái, mú- lasztásai miatt. Most pedig örömét leli abban, ha rendbe hozhatja azt, amit e- gyik-másik nővér elfelejtett rendberakni. Fogja a söprűt és szó nélkül felsöpri maga a szemetet, megtisztítja a mosdó helyiséget. Nem kell mindúntalan a nővéreket hívni mindenért; minek is mindjárt a nővéreket rendreutasitani, mikor őmaga is megteheti! S milyen remek alkalmak ezek a rejtett, köny- nyen elfelejtett szeretetgyakorlatokra. Nemcsak az imádságra áll, amit az Ur Jézus mondott: tedd be magad mögött az ajtót és imádkozz ott, ahol csak mennyei Atyád látja, amit teszel. 50 J Természetesen nem mindenki van még ezen a fokon, mégha mindjárt a- páca is. Az egyik nővér félig tréfásan, félig melankolikusan mesélte, hogy míg másokra a gyertyagyújtást, a díszítést bízzák, neki a gyertyák elfújása, a fölösleges dolgok eltakarítása marad. Hát ez bizony nem a legvonzóbb szerep a közösségi életben. Ugyan ki vállalkozna a szerzetes életre olyan feltétellel, hogy neki egész életén át csak eloltani kelljen majd azt a tüzet, amit mások gyújtanak meg és be kell érnie a szemét felszedésével, amit az ünneplők szórtak szét az öröm és lelkesedés pillanataiban? Mégis királyi út rejtőzik az ilyen szerepben is. Lao-ce irta meg már több mint kétezer évvel ezelőtt: mikor a legkisebb, a legismeretlenebb vagyok az emberek között, akkor leszek igazán mindenek hasznára. Akárcsak a ”hasznos” Isten is: any- nyira kicsi, annyira el van rejtve, annyira az ismeretlenségbe van burkolózva, hogy a felületes szemlélő számára szinte nem is létezik. S mégis Benne élünk, mozgunk és üdvözülünk... 51 J Egyszer az egyik japán nővér így beszélte el belépése történetét. Kétféle lehetőségen törtem a fejemet: férjhez menjek-e vagy inkább elmenjek apácának? Ha férjhez megyek, már nem lehetek nővér. Házasokat nem igen vesznek szerzetbe. Ha azonban először a nővéreknél próbálok szerencsét és nem sikerül, még mindig meg lehet házasodni. - Most már nem gondol a férjhez- menésre. Boldog, hogy apáca lett. Egy másik nővér meg sugárzó arccal, ragyogó szemekkel tette ezt a vallomást: Páter, ha a buddhizmusban gondolkoznánk és háromszor újraszülethetnék (a buddhista reinkarnációra gondolt), akkor harmadszor is szerzetes lennék! No ez csakugyan a jobbik eset. Százszor jobb annál, mint mikor
