A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
297 tették, hogy benned a múló élet hulló falevele is örök érték. De te már kicserélted jobbal a földi hernyó-létet. Míg mi lassan csússzuk utánad az ó'szi avarban az ösvényt, te a családi kriptába gubóztál, apánk és két testvérünk sírüregébe, hogy onnan kiszálljon beló'led a többlet s égbe repülj, szép lepkénk, édesanyánk! Mondd, ugye ott jobb, mint itt? Két évvel ezeló'tt majdnem áthívtál. Mikor is jön majd ideje? Mindegy. Isten majd gondol ránk, ahogy rád is gondolt, amikor intett, hogy ideje innen odaszállnod. Adakozó élet... Hogy várja isteni látogatásod az emberi lélek! Mint komor télen a didergő' fák keresztalakú csupasz ága ölelésre kész, de csak a fagy, a didergő lét áll vele szembe, - így melegedne az élet bennünk, így hív, sír, könyörög, nyöszörög, sírva remél! És íme, mint a tavasz, amikor halkan elfújja a tél hidegét s titkos melegét ráleheli a tájra, remeg a föld, zöld karját az égre kitárja a fűszál, az aranyeső szét önti a tájra sűrűsárga aranyát, a fák megrázzák csupasz életüket és fa fa mellett zöldbe borul, a fűzek a földrehajolnak, a tölgyek bátran bemutatják az égnek a friss tölgylevelet, az élet gyűl, forr, melegít, alkot, újrateremt, ritmusa, a titkos nedvek csupa élnitudás, telt élet, - mint Te magad, az Isten, a termő, áldottkezű Végzet: hívsz, küldesz, altatsz, ébresztesz, szavadra fölkel álmából a pihegő élet, Tefeléd tárja magát, bemutatja magát, kiált hozzád: élek, él bennem az isteni élet! A hit, a remény, a szeretet Istene itt él a szívemben! Ö a Tavasz, a dús, a gazdag, az adakozó Élet! Béky Gellért ELMÉLKEDÉS JAPÁN MÓDRA... 49 JRedempta nővér kis termetű, gyors és pattogó beszédű teremtés. A Japán tenger melletti iskolájukban tanít s amellett ő a kb. tíz lelket számláló kis rendház főnöknője. Ö is nálam végezte a nagylelkigyakorlatot. Feje hamar megfájdul s egészen a jelenben élvén, nem mindig sikerül neki a lelkiélet végtelen dimenzióinak átengedni magát. Mintha félne ezektől az ismeretlen lehetőségektől. Az is lehet, hogy csak éppen nem vonzzák őt különösebben, mivel kívülesnek tapasztalatán. A nővér iskolája Miyazu-ban van, a Japán-tenger melletti kisvárosban. Mindjárt az első nap, ahogy odaértem, elvitt engem a tengerpartra. Ha már idejöttem, okvetlenül meg kell néznem az Ég függőhídját. így hívják azt a keskeny földnyelvet, amely a kis öböl két partját köti össze. Vékony kis földsáv ez, nem emberi kéz alkotása, hanem a természet munkája. A földszalag alig magasabb a tengernél s be van nőve fenyőfákkal. Már elfelejtettem, hány fa van rajta. Talán hat ezernél is több. Pontosan meg vannak számlálva és hivatalosan számontartják valamennyit. A túlsó parton lévő dombtetőről festői kép tárul elénk: a kis öb- löcske a környező hegyekkel és az Égi függőhiddal. De nem Redempta lenne a nővér, ha mindúntalan a tengert meg a fenyőket mutogatná (azóta többször is jártam náluk, de eszébe se jutott volna másodszor elkísérni a híres Ama-no- hasidate-hoz - ez japán neve). Az elI
