A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
293 bizonyítja, hogy a hátat fordító misézés is újítás volt valamikor. Barátnőm alig akarta elhinni, hogy a szembe-mi- sézés volt az ősibb alakja a misének, csak akkor gondolkodott el kissé, mikor emlékeztettem, hogy Pesten a ke- lenvölgyi Szent Szabina kápolnában, a- melyet a második világháború előtt é- pítettek, már szembe nézett az oltár a hívekkel - ami azt bizonyítja, hogy a liturgikus megújulás már akkor e felé a megoldás felé tájékozódott. Mikor a latin szertartásokat visszasíró érveiből kifogyott, az orgonaszó u- tán kezdett sóhajtozni és lekicsinyelte a mai fiatalok énekes, gitáros miséit. CSER LÁSZLÓ Azon szinte megbotránkozott, hogy azt mondtam: mivel az igazi orgonaszót nem ismerik, nem is értékelhetik és a maguk módján énekkel, gitárral dicsérik az Istent s még hozzátettem, hogy én, bár nem vagyok fiatal, szívesen, lelkesen dalolok velük. Ahogy a zsinat előtti szentének is mondja: Daloljatok az Urnák... citerával és zengő muzsikával... Máig sem tudom, sikerült-e bebizonyítanom a barátnőmnek, hogy nem vagyok én se konzervatív, se liberális, hanem csak afféle jóakaratú, Egyháza utasításainak készséggel engedelmeskedő katolikus... FELNŐNI BENNED!- ELMÉLKEDŐ IMÁK Dráma Tegnapelőtt az ég vöröse Golgota-ég volt, véres Feszület, széttárult, magába ölelte a vérző - a te vérző meg az én vérző életemet. Tegnap ragyogó ég vallotta, hogy győz a halálon az erősebb élet, a sötét, meg a vér, meg ajaj, a gond meg a bánat csak kíséret, (kísértet, ha akarod) de él, mert élhet az élet és az eget tegnap átfogta, ölelte a kék Föltámadás, az Örök Élet. Ma az ég felhős, barázdás homlok, ráncos, gondbamerült arc. Ádám és Éva most harapja az almát s tanulja a munkát meg a kínt. Jézus most mondja a Hegyi Beszédet: Szeress magadon túl Istent, Embert, - drámai felhők vonulnak az égen. Hívnak, hogy lépj túl magadon, felnőtt, szeresd a Keresztet! Szolgálj! Szívd a határtalan élet örök levegőjét és éld azt a darab drámát, ami embersorsból (kicsi szerep) neked is kijutott. A szegények elől Az élet terített asztala körül egyre nagyobb a tolongás, oly közelállunk egymáshoz! Sokan lettünk! Majd agyonütjük egymást, úgy hadonászunk, jogokat követelve ellökjük egymást egymásra tiporva emeljük magunkat magasabbra, hogy elérjük a terített asztalt. Az erős, a hatalmas, az ügyes odaér, odafér, odaül! Tömi magát ott lesve, hogy nincs-e mögötte valaki, aki elhúzhatná a bőség asztala mellől. Így te meg én, a közösség
