A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)

1978-07-01 / 7. szám

291

észre sem venni őket. A jó adminisztrátor, főként politikai vagy egyházi vonalon, tisztában van azzal, hogy feladata betöltésében milyen nagy jelentősége van a tartózkodásnak és türelemnek. Nos, Istenben is van valami ebből a tartózkodásból és türelemből.

De hogy foghatóbb példát hozzunk: az Alcoholics Anonymous nevű szervezet híres imádságának a szövege is úgy szól, hogy erőért könyörög mindannak megváltoztatására, ami megváltoztatható, belenyugvásért mindannak nyugodt elfogadásába, amin úgysem lehet változtatni, és bölcsességért főként annak felismerésére: mi az, amin változtatni lehet, és mi az, amin nem. Az alkoholizmus problémáival valóban csak az birkózhat meg, aki tud türelemmel lenni, tud tartózkodó maradni, képes uralkodni magán, és kíméletesen a jobb alkalomra várakozni.

Jézus is bemutat egyik példabeszédében egy ilyen türelmes és tartózkodó gazdát. Aki nem veszti el a fejét és nem esik neki a földjének azonnal, mihelyt a konkoly mutatkozni kezd tiszta búza vetésében. Ha elvesztené és azonnal irtogatni akarná a konkolyt, a búzának is árthatna. Ez a hosszútűrő gazda ehelyett vár a végsőkig, egész az aratásig az irtogatással — mintha alkalmat akarna adni az értéktelen gaznak, hogy a beérés idejére értékes búzává váljék.

Ha mi gazdálkodók lennénk és így cselekednénk, a szomszédaink joggal bolondnak tartanának minket... De Jézus épp azt akarta kihangsúlyozni ebben a példabeszédben, hogy a jó Isten végtelen türelme és határtalanul tartózkodó várakozása -- a mi emberi mértékeink skáláján — valósággal a hihetetlen, az esztelen viselkedésmód határát súrolja.

Istennek ebből a végtelen türelméből és kíméletes tartózkodásából kettős tanulságot vonhatunk le a magunk számára. Legelőször azt, hogy olyan szeretettel szeret bennünket, ami minden emberi elképzelést meghalad. Magáéinak kíván bennünket, tekintet nélkül arra, mennyire tökéletlenek vagyunk, vagy hány alkalommal tettünk már rossz fát a tűzre... Egy emberélet egész hosszát ajándékozza nekünk arra, hogy egyenesbe hozzuk Vele az ügyeinket. — A második tanulság pedig az, hogy ha Isten nem mondja ki a végső szót azonnal, nekünk sem szabad kimondanunk, mi sem ítélkezhetünk embertársaink felett. Ha Isten, aki minden kis részletet ismer, minden kis körülménnyel tisztában van, felfüggeszti ítéletét mindaddig, míg egész életünk végső egyenlegét elkészítheti, mi, akik oly sok esetben csak egy pár adatot ismerünk s a körülményekkel sem vagyunk mindig és egészen tisztában, igazán oktalanok vagyunk, ha pálcát törünk embertársaink felett. Ha Ő nem ítélkezik, honnan vesszük mi a bátorságot?