A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
280 új szempontokat, hogy mit is jelent leánynak lenni, hanem pusztán szakmai vonalon is új összefüggéseket fedezett fel a dráma egyes jeleneteiben és jobban megértette, miért állította be ezeket a dráma struktúrájába az író. M aga a kurzusvezető tanár, aki elindulása óta ad elő a Filléres Egyetemen, azt hangoztatta, hogy három év alatt többet tanult a Penny University hallgatóitól, mint 30 éven át fiatal e- gyetemistáitól. A ’’Férfi és nő” témájához fűzött reflexiók is tanulságosak voltak. Amikor ”A házasság” tárgykörébe kezdtek, először Kant-nak a házasságról szóló meghatározását állították szembe egy bibliai szöveggel - Rut könyvéből azzal a szakasszal, amelyet néhány protestáns egyház használ is a házassági szertartásoknál. A hitvestársi odaadásról van benne szó: ’’Ahova te mész, megyek én is. Ahol te letelepszel, letelepszem én is. A te néped az én népem, a te Istened az én Istenem.” Az ezt követő vitát irányító tanár meséli, hogy a megbeszélések olyan spontán stílusban folytak, hogy csak itt-ott kellett beavatkoznia; az idő legnagyobb részében csak hallgatta a hozzászólókat - és végtelenül elszomorodott. Azért, mert hallgatói közül a házasok korosztályát képviselő részlegnek elsöprő többségéről kitűnt, hogy vagy elváltak voltak, vagy külön éltek élettársuktól. Kivétel nélkül jóra- való emberek, akik őszintén keresték az igazi házasélet titkát, de áldozatai lettek korunk szekszualitásról vallott felfogásának, mielőtt még jól átgondolt célt és irányt szabhattak volna é- letüknek. Az eszmecsere élénk hangja mögé lehetetlen volt oda nem képzelni az elárult gyermekek jaját. Azokét, a- kiknek életét még az anyaméhben kioltották; azokét, akiket elhagytak és a- zokét is. akik ma már felnőttek s maguk is otthagyott féljek vagy feleségek. Lehetetlen volt kristálytisztán nem látni azt, hogy az ilyen társadalomnak éppúgy nincs esélye a fennmaradáshoz, mint a pokol tüzébe pottyant, közmondásbeli hólabdának. Ha csak meg nem tér perverzióiból - elsősorban a férfi és a nő kapcsolata körül kialakított perverzióiból. Mindaz, amire a mai nemzedék büszke lehet - fejlett azonossági tudatára, a világűrben végbevitt teljesítményeire, természeti környezetével szemben felébredt felelősségérzetére - mindez csak néhány szállongó hópehely, amely az emberi szenvedések lángtengerére hull. Csak abban reménykedhetünk, hogy eljön az a nap, amikor észrevesszük, hogy problémáink megoldásának gyökerei ott vannak a ’’Humanae vitae” enciklikában - ha egyik-másik tételéhez talán nem is mindig a legszerencsésebben válogatták meg a szavakat. Messzire kanyarodtunk a Filléres E- gyetemtől, de menjünk még messzebb! Vegyük észre, hogy tudatunk mélyében ott húzódik meg mindannyiunkban az a meggyőződés, hogy egyszer — talán nem is a távoli jövőben — újra felfedezzük a kereszténységet. Azt a kereszténységet, amelyben mindnyájan egyek lehetünk. Ez hozza meg majd beteg társadalmunk számára a gyógyulást, mert csak a keresztények fúziója képes felszabadítani a jónak azokat az energiáit, amelyek az emberi természet
