A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
279 kát, akik egyik nap beültek a kávéházba, hogy lássák, mi is folyik ott. Élményüket csak gazdagabbá tette az a tény, hogy épp azon a napon kukkantottak be, amikor a kávéházi ’’tanulók” a’’Karamazov testvérek” papírkötéses, olcsó kiadványát szorongatták kezükben — a látogatók közt pedig sokan épp Dosz- tojevszkij-ről vettek egy kurzsust az e- gyetemen, amely a város fölött trónolt egy festői környezettel rendelkező dombon s mint annyi más főiskola, elkülönültségével is hangsúlyozta, hogy a ’’tömeg” fölött áll és az elvontságok világában. Abban mind megegyeztek később a látogatók, hogy emlékezetesebb volt számukra a kávéházi vita az egyetemen Dosztojevszkijről hallottaknál. Ez várható is volt, mert hol másutt lehetett még alkalmuk ennyi embert hallani a ’’Karamazov testvérek” szövegéből argumentálni az élet értelméről, a pénzről mint ”fétis”-ről, a mega- lázottság állapotáról, és így tovább. Főként az volt nagy hatással rájuk, hogy annyi különféle élettapasztalat nézőpontjából vitatták meg témáikat a kávéházi hallgatók. Képviselve voltak köztük a két világ- és a vietnámi háborúk veteránjai, házasok és egyedülállók, munkások és hivatalnokok, tehetősek és szegények — és főként: idősebbek is. Talán abból is megsejtettek valamit e- zek a látogató fiatalok, mennyire leszűkíti az egyetemisták életét, hogy a maguk korosztályával vannak összezárva és szűkös és rövid élettapasztalatukra hagyatva. Hosszúra nyúlna minden témát elősorolni, amit a Penny University három éves fennállása óta végigvett. Egyre azonban még érdemes visszaemlékezni a tavalyi második szemeszter anyagából. ’’Férfi és nő” volt a kurzus címe. Amikor meghirdették, mindenki arra gondolt, hogy ezen bizonyára a nemiség ma agyoncsépelt problémáit fogják feszegetni s valósággal megkönnyebbültek, amikor megtudták, hogy a szek- szualitás az anyagnak csak kis töredéke és csak a kurzus három-négy befejező előadása foglalkozik vele. A ’’Férfi és no” téma előadásai azzal a megállapítással kezdődtek, hogy nem minden férfi félj és apa; nem minden nő feleség és anya, de kivétel nélkül mindegyik fia vagy leánya valakinek. Tisztázni kell tehát a fiú és a leány fogalmát; mit jelent fiúnak, mit leánynak lenni — mit kell tennie az embernek, hogy jó fiú, jó leány lehessen. Az első tisztázására elővették Lukács evangéliumából a tékozló fiú példabeszédét. A kávéházi jövés-menés közepette is észrevehető volt Isten szavának az ereje. Mindnyájukat hatalmába ejtette a példabeszéd és az előadást követő hozzászólások mutatták, menynyire emberi elevenbe vágott, milyen gyorsan és milyen mélyre hatott a történet, milyen lényegbevágó reflexiókra kényszerítette a hallgatóságot. Ugyanilyen termékeny megvitatás követte azt az előadást is, amelyik azt a kérdést feszegette, mi minden tartozik a leányság fogalmához. Ennél nem szentírási szöveget használtak bevezetőnek, hanem ’’Lear király” drámájából Cordelia alakjához fűzték a mondanivalót. A hozzászólásokra az egyetem egyik Shakespeare-szakértője is beké- rezkedett s utána bevallotta, hogy nemcsak ahhoz kapott a megbeszélésekből I
