A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
2 szándékunk azonban ennél az igazságnál tovább megy. Azt emeli ki, hogy ennek a missziós lelkületnek nemcsak felnőttekben, hanem gyerekekben is meg kell lennie. Amikor hitünkbe bevezetjük őket, törődünk-e eléggé azzal, hogy missziós küldetésük tudata is ébredezzen bennük? Ki tudná felmérni, hány hithírdetőre, hány igazságot kereső lélekre árad áldás és erő e kicsinyek imádságából, apró kis, a missziók ügyéért hozott áldozataikból. Imádkozzunk azért, hogy ezek a keresztény hitükbe belénövő apróságok valóban térítői lehessenek kis kortársaiknak a világ minden táján. világ egyik legnagyobb talánya lehet — ha eleget gondolkozunk róla — az emberi nem sokfélesége. Nemcsak az, hogy Isten különféle termetűre és alakúra teremtett minket — orrok, szájak, hajszínek, tehetségek és képességek nagy változatával. Hanem, hogy olyannak teremtett, hogy annyira eltér egymástól a nyelvünk, a kultúránk, a szokásainak, a vallásunk. És ha például egy buddhista szertartást vagy egy báli néz táncot látunk a té-vében, vagy éppen betérünk egy olyan templomba, ahol nem a mi nyelvünkön folynak a szertartások, valahogy egész önkéntelenül gyanakvás ébred bennünk, talán egy kis ellenséges érzés is: miért különböznek ezek annyira mitőlünk? Miért nem ugyanolyan normális, civilizált és értelmes lények, mint amilyenek mi vagyunk? Az a sok harc, ami az emberi nem története folyamán végbement, tulajdonképpen ezek miatt a különbözőségek miatt támadt. A másfajta bőrszín, nyelv és vallás hamarabb fellobbantja bennünk az emberölés indulatát, mint a miénkhogy nem ott a hiba, hogy fajtánk azon kevesek közé tartozik, amelyik a saját fajtáját megsemmisíti, hanem hogy az a bajunk, hogy nagyon nehezen tudjuk csak felismerni a fajtánkhoz tartozókat: a tőlünk különböző idegennek megölése mögött az a felfogás húzódik meg, hogy az illető nem a mi fajtánkhoz tartozik. Talán nem szúrnánk le a napkeleti bölcseket, ha a kertünkön látnánk átgyalogolni őket, vagy benyitnának egyesületünk gyűléstermébe - mindenestre furcsáknak tartanánk őket és valamelyikünknek valószínűen eszébe jutna: biztonság okából mégis csak jó lenne rendőrért telefonálni. Kik ezek a furcsa fejfe- dőjű, hosszú ruhákba öltözött, nagyszakállú emberek? A bölcsek? Jó, jó, de melyikünk szeretné, hogy épp a házával szomszédos telken rendezkedjenek be, vagy hogy egyikük megkérje a húgunk kezét? A bibliai bölcsek történetéből kiviláglik, hogy Jézust nem a saját fajtájáSzentbeázéd Víz kereszt re tői eltérő gazdasági eszmék vagy politikai nézetek. E- gyes antropológusok ma azon a véleményen vannak.
