A Szív, 1978 (64. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
261 karnak terhére lenni, de a kínai legyintett:- Nagyon örülnék, ha szerény házam vendégei lennének. És már intett is egy taxinak. A sofőr mellé ült és előhívott egy kellemes megjelenésű maláji fiatalembert, aki bemutatkozott. A kínai megmagyarázta, hogy felesége meghalt és örökbefogadta ezt az árvafiút - mert kínai nem látja értelmét életének, ha legalább fogadott fiúra nem hagyhatja nevét és vagyonát. Az autó megindult és nemsokára megállt egy szellős, magas épület eló'tt. Átmentek a kerten és szinte elkáprá- zott a szemük, mikor a hatalmas, múzeumnak beillő szalonba léptek. A falakon értékes kínai munkák: porcellá- nok, szövések, képek. Kis hosszú aszta- talokon arany, bronz és majolika edények. A földön gyönyörű szőnyegek. Egy idős kínai asszony tipegett e- lő. Asztalhoz kellett ülniök. Hamarosan megtudták, hogy a város egyik legmódosabb kereskedőjének vendégei, a- ki gyerekkorában jött át Kínából. Körülnéztek a teremnek beillő szobán és szemük megakadt egy nagy vízfestményen, mely alatt vázában trópusi virágok virítottak.- Páter Ricci képe — magyarázta a kínai - őseimet ő térítette meg Kínában, a nagy csatorna partjain, több mint háromszáz éve. Rezsőék egyszerre otthonosan é- rezték magukat és felmelegedtek. Az első kínai ember, akivel találkoztak, egy pap volt, a második egy katolikus kereskedő, abból a mélyen vallásos és sok vértanú vérével megszentelt osztályból, mely annyi viszontagságon át, évszázadokon keresztül megőrizte a hitét. Fényképeket készítettek, kávéztak, tört angolsággal beszélgettek és indultak, hogy megtekintsék a városi ciszternákat, a botanikuskertet és a repülőteret. A ciszternák magas dombját parkok övezték. Rezsőék itt láttak először kínai stílusú hidakat, lótusztavakat, kínai szomorúfűzeket és olyan tájat, hol valami tiszta és mégis melankólikus, bonyolult és mégis primitíven egyszerű levegő lebegett. Az autó széles betonúton vágtatott velük. A botanikuskert egészen más volt. Trópusi virágok, Nyugat és Kelet minden ritkasága együtt. A karvastagságú indák között majmok ugráltak és bohóckodtak. A hatalmas fák egy darab őserdőt alkottak és áthatolhatatlan sűrűjük eltakarta az eget. A repülőtér modem és pazar épületeibe gumipadló vezetett: az ablakok üvegtábláin kiláttak a térre, ahol repülők propellerje forgott, indulásra készen. Buddhista templom felé hajtottak. Útközben megálltak egy pillanatra, vezetőjük leugrott és egy nagy fűzér banánt nyújtott feléjük: — Ez a legjobb banán, amit valaha ízleltek, kedves vendégeim. Hazámban soha nem jutnak ilyen friss és illatos é- telhez - mondta szerényen és angoloskínai meghajlással nyújtotta át ajándékát. A buddhista templom félhomályában emberalakok mozogtak. Rezső e- lővette fényképezőgépét, hogy felvételt készítsen a hatalmas kő Maitreyá- ról, amint hűvös mosollyal, karcsú derékkal, összefont lábakkal és királyi I
